(c) 2020. dr. Tóth András

Házasságról, párkapcsolatról

„Férjhez menni olyan, mint amikor megveszel valamit, amit már rég kinéztél magadnak a kirakatban. Boldogan viszed haza, de aztán otthon rájössz, hogy semmihez sem passzol a lakásban.” 

...

Az ideális házasság intim kapcsolat, melyben a férj és feleség közösen hoz döntéseket, napi szinten kifejezik egymás iránt a szeretetüket és a megbecsülésüket, és képesek bármiről beszélgetni anélkül, hogy tartaniuk kellene a másik fél ítéletétől, elutasításától vagy kritikájától. Szoros érzelmi kötelék fűzi őket egymáshoz.

...

A legtöbb férj szeretne a felesége kedvében járni, legalábbis az ép lelkű férfiak így vannak ezzel. A férje jó férj akar lenni. Szeretne az Ön kedvében járni. Csak épp nem tudja, hogyan. Szüksége van az Ön segítségére.

...

A férfi számára a szex a legjobb orvosság.

...

Kétség sem fér hozzá, a férfiak és a nők különbözőek. Mai társadalmunkat áthatja egy téves elképzelés, mely szerint az egyenlőség egyformaságot jelent. Valóban, a nők és a férfiak egyenlők, de egy biztos: nem egyformák.

...

Egy bújós-beszélgetős este körülbelül annyira testhezálló a férfiembernek, mint halnak a fára mászás.

...

Ne hibáztassa a férjét azért, mert férfi. A tesztoszteronnak megvannak a maga előnyei. Mégis hogy máshogy tudnánk kinyitni azokat a fránya befőttesüvegeket?

...

Ha arra vár, hogy a férje magától észrevegye, hogy szükség volna valamire, akkor sokáig várhat. Miért nem kéri meg inkább?

...

Férfiak ezrei bújnak az élet viszontagságai elől a nők szoknyája mögé. Szokásuk morogni és panaszkodni, persze szigorúan csak otthon. Mert amikor tenni is kéne valamit, például az elromlott készüléket vissza kellene vinni az üzletbe, sok férj a könnyebbik utat választja. Így legtöbbször Ön, a feleség az, aki visszaviszi az árut az üzletbe. Érti, mire gondolok? Itt az ideje, hogy megtanuljon félreállni az útból, és hagyja, hogy a férje legyen a legény a gáton - ne csak otthon, a négy fal között. Ön nem azért született erre a világra, hogy a férje lábtörlője vagy rabszolgája legyen.

...

Sok házaspár éli manapság a páros szinglik életét. Csakhogy az nem párkapcsolat. Legfeljebb lakótársi kötelék. A jó házasság mindenestül a kölcsönös tiszteletről szól és arról, hogy képes-e a hitvese szemével látni a világot. Egymás szolgálatáról szól - százszázalékos odaadásról, a fifty-fifty alapú társulás helyett.

 

Gyerekekről

Anne Ortlund írónő szerint „a gyerekek olyanok, akár a nedves cement – formálhatók és fogékonyak” és bizony nem is mondhatta volna találóbban. A gyerekek alakíthatók – egy darabig. Mert ahogy cseperednek, a „cement” egyre keményedik.

...

Vannak az életben leckék, amelyeket jobb előbb megtanulni, mint később. Ilyen például ez: "Nem kaphatsz meg bármit, amit csak akarsz, amikor csak akarod. Nem körülötted forog a világ." Azok a gyerekek, akik ezt nem tanulják meg, basáskodó kisiskolásokká növik ki magukat.

...

A kamaszok az idők kezdete óta furák, és ezután sem lesz ez másként. A szemüket forgatják, csapkodják az ajtót, és "soha" vagy "mindig" végletekben beszélnek. Minden kölyök hajlamos bedobni a "Te sosem engedsz nekem semmit" fordulatot egyszer-kétszer... napjában. A szülők, akik túlreagálják az effajta megjegyzéseket, csak hogy bizonygassák a maguk igazát, és "nyerjenek" - sosem nyernek. Ha megpróbálják, azzal csak annyit érnek el, hogy példát adnak gyermeküknek arra, hogyan legyen basáskodó, és hogyan adjon övön aluli ütéseket.

...

Senkinek nem árt pár bukkanó az élet rögös útján, hogy csiszolódjon a személyisége, és kialakuljon benne a mások iránti empátia.

...

Ahol van egy konok gyerek, ott egy konok felnőtt is akad.

...

Nem könnyű levennünk a rózsaszín szemüveget, ha a gyerekeinkről van szó. De ha mégis megtesszük, azzal nem csupán nekik, magunknak és az egész családnak teszünk szívességet, hanem a világnak, amely majd körülveszi őket felnőtt életük során.

Kevin Leman könyveit itt találja