Mindenkivel előfordult már, hogy hosszas munka után egyszer csak azt vette észre, hogy a számítógépe lelassult. A rengeteg kinyitott-becsukott program annyi maradékot hagy maga után, hogy a rendszer kezd szétesni. Ilyenkor az a megoldás, hogy újraindítjuk a rendszert. Bármilyen hihetetlen, ez nálunk, embereknél is pont így van.
Nap-nap után rengeteg behatás éri az embert. Az agyunk elkezd aggódni. A kémiai vezérlésünk rengeteg stressz hormont nyom a véráramba. Izmaink megfeszülnek. Mindezek eredményeként először csak rosszul érezzük magunkat, fáradtak, idegesek, agresszívek leszünk. Ez aztán kihat a körülöttünk lévőkre, őket is agresszíven vagy csak szimplán szeretetlenül kezeljük. Ha ez sokáig fennáll, akkor lelkileg és fizikailag belebetegszünk, majd bele is halunk. És ez nem vicc. Viták vannak róla, hogy jelenleg a betegségek milyen százaléka vezethető vissza a test és az elme különböző szintű szétcsúszásaira, de jelenleg az elfogadott vélemény az 50-80%.
Igazából ezek a súrlódások hatására az a gyönyörű nagy egység, ami bennünk van, szétcsúszik: a szervezetünk, a hormonális vezérlés, a tudatalatti és a tudatos én ahelyett, hogy jól olajozottan együtt dolgozna, elkezdenek súrlódni és egymás ellen dolgozni. Olyan ez, mint amikor az autó motorjában a vezérmű szíj ugrik egy foggal. Ilyenkor jár a motor, de semmi sem olyan ütemben történik, ahogy kellene. Jobb esetben a teljesítmény csak visszaesik, de rosszabb esetben szabályosan szétveri magát a motor.
Minden ilyen esetben a gépeknél is az egész rendszert újra kell indítani, meg kell teremteni az alapállapotot. Erre az embernél is lehetőség van. Két alap módszer áll a rendelkezésünkre. Természetesen ennek a két alap eljárásnak számtalan iskola számtalan változatát ajánlja (és persze mindenki meg van győződve róla, hogy az övé a legjobb) de, ha megvakarjuk, igazából ez a két alap eljárás van: a relaxáció és a meditáció.
Relaxáció
A relaxáció lényege, hogy a testünk és az elménk együttműködik. Ha ez a kapcsolat megbomlik, akkor a szervezetünk össze-vissza reagál: például megfeszülnek az izmaink, pedig nincs is rájuk szükség.
Ilyenkor az újraszinkronizálás lényege, hogy a testünkön megnyomjuk az újraindítás gombot, mindent alap állapotba állítunk. Ennek technikája a következő. Keresünk egy olyan testhelyzetet, ahol kényelmesen el tudunk lazulni. Ilyen a hanyatt fekvés, a hason fekvés, amikor az egyik lábunkat felhúzzuk (mint a mesterlövészek, amikor fekve lőnek) vagy egy kényelmes ülőhelyzetet, ahol a lábunkat, karunkat és hátunkat is meg tudjuk támasztani. Keresünk egy csendes helyet, behunyjuk a szemünket és átérezzük a lábunktól a fejünk búbjáig minden izmunkat és sorban ellazítjuk őket.
Aki még nem próbálta soha, annak ez elsőre furcsa, de nem egy bonyolult dolog. Van egy olyan érzékszervünk, amit ritkán használunk – ez a belső érzékelés. Érezzük a saját szervezetünket, elsősorban izmaink állapotát. Tudatosan ki tudjuk lazítani az izmainkat, ha rájuk figyelünk. Az ellazulás hőt termel, és érezhetjük, ahogy fokozatosan ellazulunk, a tagjaink melegebbek lesznek.
A relaxáció elsajátítására vannak tanfolyamok, és elég jó relaxációs hanganyagokat lehet találni. Végignéztem a hanganyagokat, kezdőknek ezt találtam a youtube-on a legjobbnak. Mindössze 7 perc. Természetesen pár meghallgatás után nem kell a hangfelvétel, megy ez magától is.
A relaxáció tényleg nem nehéz dolog, érdemes gyakorolni. Jelenleg a világon az élsport az a terület, ahol a legszélsőségesebben képesek kihozni az emberből mindent. Az élsportolókkal foglalkozó sportpszichológusok legfőbb eszköze a relaxáció megtanítása, gyakoroltatása.
Mondok egy szép példát, mit lehet elérni a relaxációval. Az egyik cselgáncsozónak olimpiai kijutásért kellett megnyernie egy küzdelmet a válogató versenyen. Mit ad Isten, az öltözőben csőtörés volt. Erre a sportpszichológus felültette őt a közönség közé a lelátóra, és meghagyta, hogy ott relaxáljon. Ő odaült, és senki sem zavarta. A sportoló olyan szinten megtanult relaxálni, hogy nem zavarta már a tomboló közönség, vagy a kemény szék. Majd, amikor sorra került, lement és 14 másodperc után egy szép dobással megszerezte az olimpiai kvótáját.
A relaxáció naponta többször is alkalmazható. Alapvetően a relaxáció mindenkinek jó. Igazából ezt kellene tanítani a gyerekeknek az iskolába már elsős koruktól és bent az iskolában is gyakorolni kellene minden nap. Legjobb alkalmazási időpontok a feszült helyzetek előtt és után, munka végeztével és este lefekvés előtt. A relaxáció napi gyakorlásával ugrásszerűen megnövelhető a hatékonyságunk és sokkal jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben.
Meditáció
A meditációt gyakran összekeverik a relaxációval, mert kívülről nézve nagyon hasonló. Pedig a célja teljesen más. Míg a relaxáció a test és a tudat szinkronizálása, a meditáció fő célja a tudatalatti és a tudatos elménk közötti kapcsolat újraindítása.
A tudatos elménk és a nem tudatos közt a kapcsolat két helyen érintkezik a legerősebben. A meditáció ezeknek a pontoknak az újraindításával hozza a rendszert alapállapotba.
Az egyik ilyen pont az, ahol az állandó belső monológ zajlik az agyunkban (én ezt csak Fecsegőnek hívom). Mintha állandóan valaki beszélne, nevén nevezné a dolgokat, megállapítana, kritizálna. A fecsegő alapvetően a tudatalattink csatlakozási pontja a tudatos elménkhez. Tudunk tudatosan is belső monológot folytatni, például, ha magunkban gyakorolunk egy beszédet és ezt végigmondjuk anélkül, hogy egy szót is szólnánk. De ha nem figyelünk, ez a belső monológ csak úgy ömlik a tudatalattinkból. A fecsegő remek eszköz magunk megfigyelésére és a tudatalatti átprogramozására, de most az újraindításhoz a fő cél, hogy leállítsuk.
A másik érintkezési pont a légzés. A szervezetben a légzésszabályozás az agyunk legősibb része, ezért legbelül helyezkedik el. Természetes módon álmunkban, vagy ha, elájulunk akkor is lélegzünk. Tudatosan tudjuk érzékelni a légzésünket, sőt, furcsa módon tudatosan is tudunk lélegezni – egy határon belül. Például jó ideig vissza tudjuk tartani a levegőnket (ezzel dolgoznak a szabadon merülő búvárok, vagy gyöngyhalászok). Azonban öngyilkosok már nem tudunk lenni úgy, hogy addig tartjuk vissza a levegőt, amíg meg nem fulladunk – egy idő után elájulunk és elvesztjük a tudatunkat – és ilyenkor bekapcsol az ősi légzésszabályozó rendszer, és ösztönösen levegőt veszünk.
A meditáció alap technikája ezért ezt a két pontot használja ki. A legegyszerűbb meditációs technika a következő. Keresünk egy csendes helyet, felveszünk egy megfelelő pozíciót és elkezdünk befelé figyelni. Halljuk a fecsegő belső monológját.
A cél ennek a kikapcsolása, hogy semmi gondolat se legyen bennünk. Ennek legegyszerűbb eszköze, hogy a légzésünkre figyelünk és eleresztjük a gondolatokat, amíg azok le nem állnak és csak mi vagyunk meg a légzésünk.
Ennyi – ez egy nem túlzottan bonyolult technika. Igazából még ülni vagy feküdni sem kell hozzá, némi gyakorlással a villamoson állva, vagy séta közben is lehet csinálni. Egy nagyon egyszerű 5 perces oktató anyagot találnak erről az egyperces meditáció címmel (angolul, de magyar felirattal)
Nyilván így, ebben a formájában ez egy alap technika. De ez így, egy átlagembernek is tökéletesen alkalmazható és nagyon hasznos. A Dalai Láma szerint a világbéke megteremtésének legegyszerűbb módja lenne, ha mindenkit még gyerekkorban megtanítanánk meditálni. Ebben nem vagyok biztos. Az azonban biztos, hogy sokkal jobban éreznénk magunkat és sokkal boldogabbak lehetnénk ha mindenki rendszeresen naponta pár percet meditálna.
A két alap technika jól kombinálható. Végzünk egy alap relaxációt majd szépen a légzésünkre figyelve leállítjuk a gondolatainkat. Minimális gyakorlás után pár perc alatt meg lehet valósítani. Rendszeres alkalmazása a boldogság elérésének egyik legjobb technikája. Ráadásul a családunk és a kollégáink is imádni fognak minket.
Tanulják meg ezt a két egyszerű technikát és alkalmazzák minden nap!
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.