A Pygmalion-hatás az a jelenség, amikor a magasabb elvárások nagyobb teljesítményhez vezetnek.
Ezt a legjobban egy olyan körrel lehet megérteni, ahol a hiedelmeink egy másik ember képességeiről befolyásolják a másik emberrel szembeni cselekedeteinket. Ez a cselekvés hatással van a másiknak a saját magáról alkotott hiedelmeire. A saját magukról alkotott hiedelmek okozzák a másik cselekedeteit velünk szemben, ami megint csak megerősítik az adott személyről alkotott hiedelmeinket. És így tovább és így tovább.
Nézzünk meg egy példát, és kezdjük a hiedelmeinkkel. Képzeljük el, hogy ön az edzője egy kosárlabdacsapatnak, és megfigyeled a csapatodat az első napon: Chris és Joe új tagjai a csapatodnak. Chris egy híres játékosra emlékeztet téged. Joe viszont emlékeztet téged egy idegesítő fiúra a gimnáziumi éveidből. Öntudatlanul eldöntöd, hogy mit mit vársz el mindegyiküktől. A hiedelmeid befolyásolják a cselekedeteidet: amikor Chris belép a pályára, örülsz, hogy látod őt. Amikor játszik, arra ösztökéled, hogy jobban teljesítsen, keményebben gyakoroljon, maradjon még egy órát. Ha hibázik, elmagyarázod neki, hogy hogyan javíthat. Amikor Joe bejön, alig veszed észre. Örülsz, ha látod, hogy pontot szerez, de nem adsz neki sok visszajelzést, és nem fektetsz plusz időt az edzésébe. Amikor Joe hibázik, akkor egy kicsit bosszankodsz. A tetteid hatással vannak az önmagáról alkotott hiedelmeire: Chris úgy érzi, hogy értékeled őt, és ő pedig cserébe téged értékel. Hisz a saját sikerében. Joe úgy érzi, hogy kevés türelmet és megbecsülést mutatsz iránta, nem hisz a saját sikerében.
Az önmagukról alkotott meggyőződésük okozza a cselekedeteike: Chris egyre több örömet talál a játékban, és soha nem hagy ki egy edzést sem. A meccseken pedig mindig száz százalékot ad. Joe kevesebb örömöt talál a játékban, mint korábban, és nem adja bele a teljes erejét a a meccseken. Néha elkezdi kihagyni az edzéseket. Ami megerősíti a róluk alkotott meggyőződését: látod, hogy Chris mennyire élvezi a játékot, hogy keményen edz és gyorsan javul a teljesítménye. Joe nem tűnik túl motiváltnak, az ő a képességei nem nőnek annyira, és egyre ritkábban jelenik meg. Jól láttad ezt rögtön. Hála Istennek, hogy az ösztönei helyesek voltak!
A Pygmalion-effektus Rosenthal-kísérlet néven is ismert, amelyet egy Robert Rosenthal harvardi kutatásáról neveztek el. Egy első tanulmányában patkányokat edzett egy labirintusban. A kutató csoport felének azt mondták, hogy a patkányok rendkívül intelligensek és speciálisan képzettek, a másik felének pedig azt mondták, hogy hogy a patkányaik buták. Valójában a patkányok mind egyformák voltak. A kísérlet során azonban az “okos” patkányok sokkal jobban teljesítettek, mint a “buták”. Ez megmutatta, hogy az edzők elvárásai még a patkányok teljesítményét is befolyásolták!
Rosenthal ezután a Pygmalion az iskolában vizsgálatot végezte el Lenore-ral és Jacobsonnal: a tanév elején egy általános iskolában a tanároknak azt mondták, hogy néhány új tanítványuk rendkívüli tehetséggel rendelkezik. Ezt a teljesen kitalált információt véletlenszerűen kiválasztott átlagos tanulókról állították az egyes osztályokban. Minden diák elvégezte az IQ-tesztet előzetesen. Az év végére a tehetségesnek nevezett diákok jelentősen növelték teljesítményüket az IQ-teszteken, az osztály többi tagjához képest. Robert Rosenthal megállapította: “Amikor bizonyos viselkedést várunk másoktól, akkor valószínűleg úgy cselekszünk, hogy a az elvárt viselkedés nagyobb valószínűséggel következzék be.”
Mit gondol erről az elméletről?
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.