A trauma gyógyítása és a teljesség helyreállítása a belső családi rendszermodell segítségével
A No Bad Parts (2021) azt állítja, hogy mindannyian sok különböző részből állunk, például belső hangokból, amelyek különböző dolgokat adnak hozzá az életünkhöz. Ha közvetlenül foglalkozunk ezekkel a részekkel, meggyógyíthatjuk a múltbéli traumákat, és átalakíthatjuk az önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunkat.
A szerzőről
Richard C. Schwartz, PhD úttörője a Belső Családi Rendszerek nevű terápiás módszernek, és az azonos nevű intézet igazgatója, amely világszerte megosztja ezt a munkát. Öt könyve és több mint 50 cikke jelent meg erről a terápiáról, és keresett nyilvános előadó.
Tanulja meg, hogy kapcsolatba lépjen minden belső hangjával, és engedje őket kibontakozni.
Érezte már úgy, hogy annyira ellentmondásos volt egy döntése, hogy teljesen megrekedt?
Belső konfliktusok akkor keletkeznek, amikor a fejedben különböző hangok próbálják irányítani a műsort. Nincs egyetlen egységes elméd, senkinek sincs. Ehelyett részek kakofóniája van, különböző személyiségekkel és nézőpontokkal.
Ez talán riasztóan hangzik, de valójában ez egy ajándék. A különböző részeid teszik sokoldalú, együttérző emberi lénnyé.
De ha ezek a részek felnőttként traumát élnek át, akkor elkezdhetnek destruktívan viselkedni. Még ha csak védeni próbálnak is, a részeid végül káros hiedelmekkel és megküzdési mechanizmusokkal korlátozhatnak téged.
Hogyan akadályozhatod meg tehát, hogy ez megtörténjen, és hogyan használhatod fel a különböző részeid erejét a jóra? Mindjárt megtudhatod.
Megtanulhatod
- miért olyan elterjedt az egylelkűség gondolata;
- hogyan nevelheted újra a belső gyermekeidet; és
- miért árthat neked a túl sok meditáció.
Mindannyian több részből – különböző, néha egymásnak ellentmondó személyiségekből – állunk.
Gondolj arra, mikor küzdöttél utoljára azzal, hogy eldöntsd, mit akarsz valamiről. Talán fel akartál mondani a munkahelyeden, és ide-oda ingadoztál, hogy jó ötlet-e ez. Vagy megpróbálta rávenni magát, hogy beszédet tartson egy esküvőn, annak ellenére, hogy rettegett a nyilvános beszédtől.
Ezek a belső viták az Ön különböző részei közötti beszélgetések: különböző személyiségek, amelyek együtt alkotják azt, aki Ön.
Ha a különböző részek létezésének gondolata furcsán hangzik, az azért van, mert mindannyian úgy nőttünk fel, hogy azt az elképzelést szívtuk magunkba, hogy egy elmével rendelkezünk – egy elmével, amely egyetlen, egységes módon látja a világot. Az igazság azonban az, hogy minden belső dilemma elárulja, hogy elménk több hangot és késztetést tartalmaz.
A legfontosabb üzenet itt a következő: Mindannyian több részből állunk – különböző, néha egymásnak ellentmondó személyiségekből.
Ezeket a különböző hangokat a mi kultúránkban nem értékelik. Sőt, a mono-elmélet szerint ez a többszörösség a beteg, rendezetlen gondolkodás eredménye lehet, és ezeket a hangokat ki kell iktatnunk, mert nem azt képviselik, akik valójában vagyunk.
A mono-elme elmélet a vallási és spirituális tanok évszázadai során szilárdult meg. A keresztény szentírások azt hirdetik, hogy mindig el kell nyomnunk a bennünk lévő bűnös késztetéseket, amelyek tévútra vezetnek minket. A buddhizmus a “majom elméről” beszél, amelyet irányítani kell.
A pszichológia pedig diagnózisok sokaságát kínálja, amelyek patologizálják az egymásnak ellentmondó részeket. A betegek olyan eszközöket kapnak, amelyekkel megpróbálhatják kontrollálni a többszörös hangokat az akaraterő és a kontroll, vagy akár a mindfulness segítségével. A gyógyszerek tompítják a fájdalmas érzelmeket, és megakadályozzák, hogy összhangban legyünk a testünkkel.
A szerző, Dr. Richard Schwartz is hitt a mono-elméletben. Családterápiás praxisában úgy próbálta rávenni a klienseket, hogy úgy kezeljék az olyan rendellenességeket, mint a bulimiát, hogy elnyomják a bennük lévő késztetéseket, amelyek falás és tisztálkodásra késztetik őket. De minél inkább próbálták kliensei ezeket a késztetéseket megszüntetni, annál erősebbé váltak a késztetések.
Aztán felismerésre jutott. Ahelyett, hogy megpróbálta volna kiiktatni kliensei romboló késztetéseit, együtt tudott velük működni. Bátorítani kezdte pácienseit, hogy osszák meg a gondolataikat és érzéseiket, amelyek foglalkoztatják őket. Elmondták neki a bennük lévő kritikus belső hangokat, amelyek olyan sok fájdalmat és szégyent okoztak, hogy a falás és a tisztulás tűnt az egyetlen felmentésnek.
Amikor a szerző és betegei elkezdtek ezekkel a kritikus hangokkal együtt dolgozni, ahelyett, hogy ellenük dolgoznának, valami figyelemre méltó dolog történt: gyógyulni kezdtek.
Nincsenek rossz részeink, de a részeink megrekedhetnek destruktív szerepekben.
A részeink belső lények, akik gazdag változatosságot hoznak az életünkbe. Különböző személyiségekkel, preferenciákkal és erőforrásokkal rendelkeznek. Például egy dühös rész segíthet nekünk határokat kialakítani, és felismerni, ha kényelmetlenül érezzük magunkat. Egy intellektuális rész segíthet elemezni és értelmet adni a körülöttünk lévő világnak.
Egyik részünk sem önmagában rossz. Mindegyik meg akar védeni és gazdagítani minket. Néha azonban a trauma olyan súlyosan károsíthat egyes részeket, hogy azok egészségtelen szerepek csapdájába esnek. A gyermekkorunkban a védelmünkre kifejlesztett stratégiák követnek minket felnőttkorunkban is, és kontraproduktívvá válhatnak.
A legfontosabb üzenet itt a következő: Nincsenek rossz részeink, de a részeink megrekedhetnek destruktív szerepekben.
A gyerekek természetüknél fogva örömteli – és érzékenyek. És amikor megtapasztalják a zaklatást vagy a bántalmazást, krónikusan megsebesülnek. Az elutasítás e korai tapasztalatai olyan hiedelmeket teremtenek, mint “értéktelen vagyok” vagy “senki sem szeret”. Bár ezek a hiedelmek gyerekesek, felnőttként is a belső képünk részei maradnak. De – mivel nem tudjuk, hogyan kezeljük azt a fájdalmat, amit ezek a részek okoznak – száműzötté válnak bennünk.
Ezek a száműzöttek érzékenyek, bármelyik pillanatban működésbe léphetnek. Ezért más részeinket védelmezői szolgálatba rendeljük. A védelmezők egyik típusa, a menedzserek, gonosz, kritikus hangokat hallathatnak, a szülőket és tanárokat utánozva próbálnak távol tartani minket a bajtól. Vagy lehetnek behízelgő emberbarátok, akik arra nevelnek bennünket, hogy elkerüljük a fenyegető magányt, vagy túlságosan intellektuális elemzők, akik megpróbálnak bennünket a fejünkben tartani. A menedzserek jót akarnak, de hatásuk tompító. Nemcsak a fájdalom, hanem az öröm érzésétől is meggátolnak bennünket.
A menedzserek mellett a védőrészek másik kategóriája a tűzoltók. Ezek a részek akkor lépnek akcióba, amikor – a menedzserek erőfeszítései ellenére – a száműzöttek működésbe lépnek, és fájdalmat okoznak nekünk. A tűzoltók hatására a kábítószer, az alkohol, a szex vagy a Netflix után nyúlunk. Néha még az öngyilkosságba is hajszolják az embereket. Romboló jellegük ellenére céljuk nemes: elzsibbasztani a fájdalmat.
Nagyon sok ember évtizedekig él ezekkel a részekkel, anélkül, hogy igazán tudnák, kik is ők valójában, honnan jöttek, vagy mit akarnak. Ezek irányítják, hogyan gondolkodunk önmagunkról, hogyan alakítunk ki kapcsolatokat, és hogyan reagálunk a világra. Elnyomni őket vagy kiabálni velük nem működik.
De meg lehet gyógyítani őket. Segíthetsz nekik elengedni a terheiket, és nem ragadhatnak tovább a múltban.
Mindannyian rendelkezünk egy alapvető Énnel – még akkor is, ha ez nem mindig látható.
Családterapeutaként a szerző hozzászokott ahhoz, hogy az emberek veszekedtek a tanácsadószobájában. Arra képezték ki, hogy a családokat egy rendszer részeként lássa: egy adott kontextusban működő kapcsolatok összességeként. Látta, hogy például egy anya és a lánya hogyan vágja egymáshoz a sértéseket, aminek hatására az apa visszahúzódik, a többi testvér pedig viselkedik. A családok olyanok, mint a kényes ökoszisztémák: az egyik területen bekövetkező változások mindig hatással lesznek a többi részre.
Amire azonban nem jött rá, hogy a belső részeinknek is megvan a maguk családi dinamikája. Lehetnek ellenségeskedők vagy egymást védelmezők, szövetségesek vagy ellenségek. A legfontosabb, hogy mindig az Énünkkel kapcsolatban működnek.
A legfontosabb üzenet itt a következő: Mindannyian rendelkezünk egy alapvető Énnel – még akkor is, ha ez nem mindig látható.
Az Én egy bölcs, együttérző és nyugodt hang, amely az összes különböző részünk mögött áll. Nem lehet bántani, mint a többi részt, és nincs szüksége arra, hogy növekedjen. Úgy gondolhatunk rá, mint a magunkra, az ősi lényegünkre. Képes közvetíteni a különböző részek között, és szeretetteljes határokat szabni.
Az Én mindig ott van, de nem mindig látható. Néha annyira azonosulunk száműzött és menedzser részeinkkel, hogy elkezdjük azt hinni, hogy azok vagyunk. Ha például minden alkalommal dühbe gurulsz, amikor valaki elvág a forgalomban, vagy sírni kezdesz, amikor visszautasítva érzed magad, akkor azt hiheted, hogy csak egy nagyon dühös és érzékeny ember vagy. De ezek a viselkedésformák nem az ön lényege. Ezek csak módok arra, hogy a védelmezőid megpróbálnak megóvni téged a bajtól.
A traumát átélt gyerekek nem tudják megvédeni magukat. Ezért a részeik védelmező szerepbe lépnek, segítve a gyermek túlélését. A probléma az, hogy nem veszik észre, hogy amikor a gyermek felnő, már nincs szüksége ugyanarra a védelemre. És akkor a védelmi stratégiáik több kárt okozhatnak, mint hasznot.
Ahhoz, hogy elkezdjük gyógyítani ezeket a részeket, tudatni kell velük, hogy többé nem felelősek a védelemért: hogy most már felnőttek vagyunk, és az Énünk képes szeretetteljes vezetést nyújtani. Nem kell többé a kidobó szerepét játszaniuk belső családi rendszereinkben.
Más szóval, az Énnek el kell kezdenie a traumát átélt részek újratanítását, és el kell nyernie a bizalmukat. A következő szempillantásban pedig megtudhatod, hogyan érheted el, hogy ez megtörténjen.
A gyógyulás érdekében újra kell nevelnünk belső gyermekeinket.
Azok a gyerekek, akiknek biztonságos kötődésük van a szüleikhez, stabilan képesek virágozni. Az érzelmileg elérhetetlen szülőkkel rendelkező gyermekek azonban nem rendelkeznek szilárd alapokkal.
Sok belső részünk olyan, mint ezek a gyerekek, maladaptív megküzdési mechanizmusokkal terheltek. Az Én feladata, hogy elkezdje ezeket a részeket szeretettel és együttérzéssel újratanítani: úgy viselkedni, mint azok a szülők, akiket talán hiányoltunk, amikor felnőttünk.
Az egyik páciens, akivel a szerző dolgozott, környezetvédelmi aktivista volt. Inspiráló munkát végzett, arra tanította az embereket, hogyan éljenek a társadalmon kívül – de dühös és durva is volt. Önigazságával elidegenítette az embereket, és gonosz volt a családjával. De amikor elkezdett dolgozni a sérült belső gyermekével, képes volt meggyógyítani magát és pozitív kapcsolatokat teremteni.
A legfontosabb üzenet itt a következő: A gyógyulás érdekében újra kell nevelnünk a belső gyermekeinket.
A szerző arra kérte az aktivistát, hogy képzelje el, hogy beszélgetést folytat azzal a részével, amely dühös és durva, azzal a résszel, amelyet az aktivista “az igazságtalanság rombolójának” nevezett el. A romboló felfedte, hogy dühös az éghajlati válság miatt. Mindketten elismerték a romboló szorongását, és megköszönték neki a munkáját. Aztán megkérdezték, hogy véd-e egy másik részt, az aktivista belsejében.
A romboló elárulta, hogy egy kisfiút véd, aki összegömbölyödve sír. Megkérdezték, hogy beszélhetnének-e közvetlenül a fiúval. A romboló beleegyezett, de azt mondta, hogy készenlétben áll.
Az aktivista megkérte a fiút, hogy ossza meg fájdalmát, amiért fiatalon elvesztette az apját. Aztán megígérte a fiúnak, hogy vigyázni fog rá – hogy nem kell többé egyedül lennie a szomorúságában. Elképzelte, hogy felveszi a fiút, és elviszi úszni egy gyönyörű óceánba. A fiú a vízbe eresztette a fájdalmát, és könnyebbnek, sőt vidámabbnak kezdte érezni magát.
A fiú átalakulása nagy hatással volt a rombolóra. Képes volt elengedni a fiú védelmének terhét. Látta, hogy az Én felállt, hogy gondoskodjon a fiúról, mint egy szerető szülő.
A foglalkozást követően nagy változás következett be az aktivista életében. Még mindig tüzes szószólója volt a környezeti igazságosságnak, de már nem keveredett veszekedésekbe a körülötte lévő emberekkel. Képes volt energiáját pozitív irányba terelni, és kapcsolatokat építeni ahelyett, hogy elidegenítette volna az embereket.
Amikor belső harmóniát teremtünk, a külvilág is békésebbé válik.
Képzeld el, hogy találkozol valakivel, aki igazán irritál vagy felbosszant – valakivel, aki igazán tudja, hogyan kell nyomni a gombjaidat. Figyeld meg, mi történik a testedben, ahogy ránézel. Megfeszülnek egyes részei? Megváltozik a légzésed? Érezheted, hogy a belső védelmezőid elkezdenek a védelmedre kelni, amikor ezek a reakciók beindulnak. Dühös érvekkel töltik meg az elmédet? Vagy bezárkózol, és csendessé, duzzogósabbá válsz?
Ha sok védelmező vigyáz a törékeny számkivetettekre, az megváltoztatja a többi emberhez való viszonyodat. Csak a védelmezőiket látod, és védekező vagy agresszívan viselkedsz körülöttük. De amint elkezded gyógyítani a részeidet, valami figyelemre méltó dolgot fogsz észrevenni: elkezded ugyanazokat az embereket szeretetteljes megértéssel látni.
A legfontosabb üzenet itt a következő: Amikor belső harmóniát teremtünk, a külvilág is békésebbé válik.
Ha egyszer már összekapcsolódtál az Éneddel, képes leszel más embereket is annak látni, akik valójában. Olyan, mintha egy hangvilla lennél, amely egy láthatatlan rezgést bocsát ki, ami előcsalogatja mások Énjét. Ahol korábban káoszt és konfliktust vonzottál, most harmóniát vonzol. Meglátod mások sebezhetőségét és félelmeit is, és együttérző tisztasággal reagálsz rájuk.
A szerző tanúja volt annak, hogy ugyanazok a jellemzők újra és újra felbukkantak, amikor az emberek leírták az Énjüket. Ezeket a tulajdonságokat angolul a nyolc C-nek nevezi – ezek a kíváncsiság, bátorság, kapcsolódás, együttérzés, bizalom, nyugalom, tisztánlátás és kreativitás.
Ha tudni akarod, hogy összhangban vagy-e az Éneddel, gondolj arra, hogy hányat tapasztalsz ezekből a tulajdonságokból a napod során. Kíváncsisággal reagálsz a belső félelmeidre, vagy azonnal kritikus vagy és megijedsz? Mentálisan tisztának és koncentráltnak érzed magad? És milyenek a kapcsolataid más emberekkel?
Az intenzív belső munka elvégzése önfeledtnek tűnhet, mintha folyamatos köldöknézésbe merülne. Valójában azonban minél többet dolgozol a részeiddel, és minél jobban kapcsolódsz a központi Énedhez, annál inkább képes leszel pozitívan kapcsolódni a külvilághoz. Képes leszel másokat olyannak látni, amilyenek valójában, megszabadulva a saját kivetítéseidtől. És ha belső harmóniád és erős alapod van, sokkal több képességed lesz arra, hogy segítsd a világban lévő hibák kijavítását.
A gyógyulás arról szól, hogy megtanulunk a testünkben lenni és megtapasztalni a fájdalmat.
A szerző apja melegszívű, kedves ember tudott lenni – de amikor dühös volt, elvesztette a kontrollt, és dührohamot kapott. Gyakran megverte a szerzőt, és egyszer azt kiabálta, hogy “semmire sem jó”.
A szerző az apja iránt érzett dühét úgy dolgozta fel, hogy amerikai futballt játszott. A dühtől feltüzelve hatalmas fizikai kockázatot vállalt, és összeütközött más játékosokkal. A játék adrenalinnal töltötte fel, ami elzsibbasztotta minden fájdalmas érzését.
Azzal, hogy focizott, a szerző testetlenkedett, hogy elzsibbassza az érzéseit. És ezt olyan jól csinálta, hogy még évekkel azután is, hogy abbahagyta a játékot, még mindig nem tudott igazán kapcsolódni a testi érzéseihez.
A legfontosabb üzenet itt a következő: A gyógyulás arról szól, hogy megtanulunk a testünkben lenni és megtapasztalni a fájdalmat.
A szerző védelmezői mindent megtettek, hogy megakadályozzák, hogy túl sokat érezzen. Attól féltek, hogy ha testi érzéseket érez, akkor a száműzöttek fájdalmát is érezni fogja. Ez a testének szenvedést okozott: krónikus migrénje és asztmája lett.
Amikor nem veszünk tudomást a részeinkről, gyakori, hogy nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is szenvedünk. Egy nőnek 17 éven át krónikus hátfájdalmai voltak egy baleset miatt. Csak miután szembenézett a baleset okozta dühvel és tehetetlenséggel, enyhült a fájdalom.
Egyes spirituális tanítások azt állítják, hogy testi jelzéseinket el kell nyomni vagy meg kell szelídíteni a megvilágosodás elérése érdekében. Úgy tekintik, hogy a test tele van primitív erőkkel, amelyek tévútra vezethetnek bennünket. A Belső Családi Rendszerterápiában azonban a test ugyanolyan fontos a gyógyulás szempontjából, mint az elménk – elvégre szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
Ha harmonikusak vagyunk belső részeinkkel, akkor fogékonyabbak vagyunk testünk jelzéseire. Ez természetesen lehetővé teszi számunkra, hogy jobban gondoskodjunk magunkról. Például képesek vagyunk követni saját intuíciónkat azzal kapcsolatban, hogy milyen ételekre van szükségünk, ahelyett, hogy a mérgező diétás kultúra vagy a test szégyene befolyásolna minket.
Hogyan érzi magát most a testében? Zsibbasztod az érzéseket gyógyszerek szedésével, túlevéssel vagy kényszeres edzéssel? Milyen üzeneteket szívtál magadba a testedről és arról, hogyan kell bánni vele?
Kérdezd meg a védelmezőidet, miért félnek attól, hogy hagyják, hogy teljesen jelen legyél a testedben. Mi történne, ha minden testi érzést éreznél? Ha meghallgatnád, amit a tested mondani akar?
A testrészeiddel való kapcsolódás az egészséghez vezető útra terel – mind érzelmileg, mind fizikailag.
Kapcsolódj a belső részeidhez a napi gyakorlatok révén.
A belső részeiddel való kapcsolódáshoz gyakorlásra van szükség. Ez olyasvalami, amin folyamatosan dolgozol, nem pedig egy cél, ahová megérkezel. A napi gyakorlatok és vizualizációk elvégzésével bizalmi kapcsolatot alakítasz ki a számkivetettjeiddel és védelmezőiddel. A következetesség a kulcs – ha látják, hogy folyamatosan megjelensz, megtanulnak bízni benned.
Kezdetnek állítsd be magad úgy, mintha meditálni készülnél. Ülj le valahová, ahol nyugodtnak érzed magad, és mielőtt elkezdenéd, végezz mély légzéseket, hogy leföldeld magad. Ezután vizsgálja át a testét és az elméjét, és vegye észre a felbukkanó érzelmeket, érzéseket vagy impulzusokat.
A legfontosabb üzenet itt a következő: A napi gyakorláson keresztül kapcsolódj a belső részeidhez.
Miközben ott ülsz, ellenőrizd, hogy van-e egy bizonyos érzés vagy gondolat, amely a figyelmedért kiált. Figyeld meg, amilyen közelről csak tudod. Hol helyezkedik el az érzés a testedben? És hogyan reagálsz rá: megijedtél, vagy undorodsz tőle? Kérdezd meg az erősen reagáló részeidet, hogy hajlandóak lennének-e egy pillanatra visszalépni, hogy jobban megismerhesd az érzést.
Ha a részeid teret engednek neked, foglalkozz közvetlenül az érzéssel. Kérdezd meg, hogy van-e valami, amit szeretne, hogy megtudj. Következtetésként kérdezd meg, hogy mitől fél, mi történne veled, ha nem lenne ott.
Ezután kifejezheted őszinte elismerésedet a munkájáért, amit a védelmedben végez. Kérdezd meg, hogy van-e valami, amire szüksége van tőled a jövőben, és hallgasd meg, mit mond.
Épp most vetted fel a kapcsolatot az egyik védelmező részeddel. Az első érzés, amit észrevettél, amikor leültél, egy ösvény volt, amely a saját elmédbe és annak működésébe vezet téged. Egy erőteljes követő gyakorlat az, ha elkészíted a különböző részeid személyes térképét. Fogj egy darab papírt és egy tollat, és ismételd meg a gyakorlat elejét, ahol a testedet és az elmédet pásztázod érzések és érzelmek után.
De ezúttal ahelyett, hogy mélyen elmerülnél egy-egy részeddel, vázold fel minden egyes részed ábrázolását, amely megjelenik előtted. Ha mindegyiket lejegyezted, vizsgáld meg a kapcsolataikat, és azt, hogy milyen kölcsönhatásban vannak egymással. Most fejezted be a belső családod feltérképezését.
Mint minden családban, itt is előfordulhat, hogy néha összevesztek vagy cserben hagyjátok egymást. De ha továbbra is időt szánsz arra, hogy elkötelezd magad és kapcsolatot teremts, azt fogod tapasztalni, hogy a bizalom növekedni fog, ami lehetővé teszi, hogy még a legsérültebb tagok is meggyógyuljanak. Belső családod pedig harmonikussá és megalapozottá válik, és életed minden aspektusát gazdagítja.
Összefoglaló
A legfontosabb üzenet az, hogy:
Több belső részed is van. Különböző személyiségekkel és értékes erőforrásokkal rendelkeznek, amelyekkel hozzájárulhatnak az életedhez. De ha traumatizálódnak, merev szerepekbe ragadnak, ami romboló hatású lehet. Meggyógyulhatsz, ha szeretettel és együttérzéssel foglalkozol mindezekkel a részekkel, és újra felfedezed alapvető Énedet.
És itt van még néhány gyakorlatias tanács:
Ha kétségeid vannak, figyeld meg a gondolataidat.
Amikor belső dilemmád van, ne próbálj elsietni egy döntést. Ehelyett szánj időt arra, hogy megfigyeld a gondolataidat. Hallgasd meg, mit mondanak a különböző részeid a vita mindkét oldalán. Ezután szólítson meg minden egyes részt külön-külön, legyen kíváncsi, és szánjon időt arra, hogy megtudja, mit akarnak mondani. Miután időt szakítottál arra, hogy meghallgasd az összes nézőpontot, sokkal jobb helyzetben leszel a döntés meghozatalához.
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.