Úgy jellemeznéd az irodádat, mint a boldogságod helyét? Minden reggel kiugrasz az ágyból, és azt kiáltod: “Hurrá! Megyek dolgozni!”? Valószínűleg nem, igaz? Valójában, ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, szinte bármit megtennél, hogy ne kelljen bemenned dolgozni, legyen szó akár arról, hogy beteget jelentesz, vagy azt állítod, hogy nem tudsz bemenni, mert részt veszel az unokatestvéred hörcsögének temetésén. Sőt, lehet, hogy inkább tényleg beteg leszel, minthogy még egy napot a munkahelyeden tölts! De miért utáljuk ennyire a munkát? Talán azért, mert mindannyian annyira lusták vagyunk, hogy tényleg csak játszani szeretnénk egész nap? Néhányunknak talán így van – elvégre a korlátlan szabadidő elég szórakoztató! – de a legtöbb esetben nem azért, mert utáljuk a munkát. Hanem azért, mert utáljuk a vállalati kultúrát.
Ezt tapasztalta a szerző, amikor egy szoftverfejlesztő cég vezetője volt. És ezért kezdett el egy olyan cégről álmodozni, amely az örömre épül. Egy olyan cégről, amelynek legfőbb prioritása a dolgozók elégedettsége. Egy olyan cégről, ahol az emberek valóban alig várták, hogy munkába jöjjenek! És így döntött úgy, hogy belevág, és létrehoz egy ilyen céget. Ez a könyv az ő útjának történetét meséli el, és azt, hogyan találhatod meg te is az örömöt a munkádban.
- FEJEZET: MIÉRT VAN SZÜKSÉGED TÖBB ÖRÖMRE A MUNKAHELYEDEN
Ahogy a bevezetőben megállapítottuk, a legtöbb ember nem túlságosan örül a munkahelyének. Ennek következtében gyakran hagyják, hogy a nemtetszésük látszódjon. Ám míg ez kellemetlen és bosszantó lehet a munkatársaid számára, egy másik jelentős gondot az okozhat, hogy a gondolkodásmódod milyen hatással lehet rád. Elvégre az emberi elme hatalmas dolog. Bár pusztán azzal, hogy rájuk gondolsz, nem tudsz megtörténté tenni dolgokat, de a magadnak mondott dolgok révén képes vagy befolyásolni a hangulatodat, az önbizalmadat és a termelékenységedet.
Ha tehát állandóan azt mondogatod magadnak, hogy “utálom ezt, nem akarok itt lenni”, és egyéb negatív dolgokat, az hatással lesz a mentalitásodra, a hangulatodra és a munkateljesítményedre. És ezért szeretné a szerző ezt a fejezetet azzal kezdeni, hogy feltesz néhány fontos kérdést, amihez egy kis belső vizsgálatra lesz szükséged. Ki vagy te, amikor dolgozol? Barátságos, megközelíthető és kedves vagy? Vagy megpróbálod azt sugározni, amit szakmai személyiségnek gondolsz? Sok ember esetében a szakmai arculatuk merőben eltér attól, ahogyan egy olyan környezetben viselkednének, amit élveznek, például a barátaikkal lógva. Ez azért van, mert az emberek gyakran azt feltételezik, hogy a professzionalizmus egyenlő a távolságtartással, a távolságtartással és a megközelíthetetlenséggel. A kísértés, hogy felvegyék ezt az álarcot, általában abból a kétségbeesett vágyból fakad, hogy komolyan vegyék őket, vagy hogy hivatalos “dolgozom” hangulatot keltsenek.
Sajnos azonban ez több szempontból is problémás. Először is, kényelmetlen munkahelyi környezetet teremt, és megerősíti a “mi és ők” mentalitást, amikor az alkalmazottak úgy gondolnak a vezetőre, mint egy távolságtartó tekintélyi figurára, akivel nem tudnak kapcsolatot teremteni, és nem is tudnak kapcsolódni. Másodszor pedig indokolatlan stresszt okoz, mivel az alkalmazottak és a vezetők egyaránt nyomás alatt érzik magukat, hogy úgy tegyenek, mintha nem lennének azok, akik. És ahogy azt el lehet képzelni, a hitelesség és a személyesség hiánya olyan feszültséget generál, amely megnehezíti a legjobb munka elvégzését. Hogyan enyhítheti tehát ezt a munkahelyi feszültségérzetet? Nos, nem meglepő, hogy a szerző kiinduló javaslata az, hogy töltsd meg a környezetedet azzal a két dologgal, ami hiányzik belőle: hitelességgel és örömmel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vezetőknek és a munkavállalóknak egyaránt a nyitottság alapjával kell kezdeniük. Az érzelmek kimutatása és annak beismerése, ha stresszes, ijedt vagy túlterhelt vagy, talán nem tűnik túl profinak, de valójában többet tesz a munkahelyed fejlődéséért, mint gondolnád! Azzal, hogy őszinte vagy, és megmutatod valódi énedet a kollégáidnak, megadod a vállalati kultúra alaphangját. A példád pedig még erőteljesebb, ha vezetőként vezetsz!
Kezdje tehát azzal, hogy vállalja a sebezhetőségét. Közölje másokkal, hogy nem baj, ha túlterheltek, és nem baj, ha segítséget kérnek. Ezzel megmutatod a munkatársaidnak, hogy csapatként akarsz élni és dolgozni – és hogy egy igazi csapat minden játékost támogat. Ha pedig vezetői pozícióban van, ne azzal a feltételezéssel vezessen, hogy egyes munkakörök “túl kicsik” neked. A szerző például gyakran takarít ebéd után, vagy segít elmosogatni a mosogatószobában, hogy emlékeztesse a munkatársait, hogy mindannyian egyenrangúak. És ennek eredményeként a csapata nemcsak erősebb, jobb és termelékenyebb – hanem boldogabb is. Egyszerűen fogalmazva, a legfontosabb tanulság ebből a fejezetből az, hogy az örömteli vezetők hitelesek, sebezhetőek és alázatosak.
- FEJEZET: A TÉR HATÁSSAL VAN AZ ÖRÖMÖDRE
Láttad már azokat a szívszorító képeket a húsfarmokon nevelt csirkékről? Szűk, zsúfolt ketrecekbe zsúfolva, szürke, félhomályos raktárakban, és a szíved megszakad, ha elképzeled, milyen lehet a mindennapi életük. Még egy csirkének is elég nehéz reményt vagy örömöt éreznie, amikor a fizikai környezete ilyen komor. A szerző megfigyeli, hogy a munkahelyi fizikai környezeted erőteljes hatással lehet a mentális egészségedre, az örömödre és a munkateljesítményedre. Éppen ezért úgy véli, hogy a pozitív munkahelyi környezet kialakítása az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz.
Ha például egy olyan irodába vagy bezsúfolva, amely lényegében egy óriási fülkefarm, akkor nem sokkal vagy jobban, mint azok a szegény csirkék. A maximális befogadóképességre tervezett irodák gyakran zsúfoltak, félhomályosak és súlyosan károsak a dolgozói morálra. Sőt, sok irodában az is előfordulhat, hogy az egész munkanapot úgy tölti el az ember, hogy nem látja a napot! A szerző tehát azt ajánlja, hogy kezdje a szó szoros értelmében az irodák újratervezésével. Próbáljon meg nyitott kialakítást választani, sok térrel, világos színekkel és ablakokkal! Adja meg a dolgozóknak a szabadságot, hogy lássák, nevessenek és beszélgessenek egymással, miközben biztosítja, hogy mindenki meg tudja tartani a saját személyes terét. Törekedjen a könnyed, vidám és nyitott légkörre, amely örömre és termelékenységre ösztönöz!
Ezek a fizikai frissítések talán nem tűnnek nagy dolognak, de a fizikai környezeted erőteljes hatással van a hozzáállásodra. Tehát, ha szeretné, hogy munkahelyét átjárja az öröm, érdemes lehet frissíteni az irodáját. A szerző úgy találta, hogy saját átalakítási erőfeszítései teljesen megváltoztatták a vállalati kultúrát kis szoftvercégénél. Ugyanis miután újratervezted az irodát, az emberek alig várták, hogy munkába jöjjenek! Így a munkaterületük távolról sem érezték nyomasztónak, hanem egy nyugodt és kellemes hely lett, ahol valóban szívesen töltötték az idejüket. Az Ön irodájának is pontosan ilyennek kellene lennie.
- FEJEZET: A KOMMUNIKÁCIÓ A KULCS
Ön szerint a munkahelyén jó kommunikációs gyakorlatokat alkalmaznak? Amikor felszólal a munkahelyén, úgy érzi, hogy a gondolatait értékelik és megbecsülik? Élvezed a szabad és nyílt eszmecserét? Sokan azt mondanák, hogy a környezetükben nem ez a helyzet. A szerző azonban úgy véli, hogy minden munkahelyen lehet és kell is erős kommunikációs gyakorlatokat kialakítani! A következőképpen működik. Kezdjük azzal, hogy a szerző cége – a Menlo Software – a “nagy sebességű hangtechnológia” néven ismert gyakorlatot alkalmazza. Bár ez úgy hangozhat, mintha a Star Trekből származna, a gyakorlatban valójában egyszerű és közvetlen kommunikációról van szó.
Ez a kommunikációs stílus szorosan kapcsolódik a szerzőnek a nyitott és örömteli munkaterületekről szóló elméletéhez is. Mivel a Menlo irodája nyitott kialakítású, mindenki szabadon mozoghat, és szükség szerint csatlakozhat mások beszélgetéseihez. Ez kiküszöböli a megosztottságot és a versengést, amelyet a különböző részlegek elzárkózó vagy elérhetetlen helyiségekben való elhelyezkedése okoz. Ez azt is jelenti, hogy nincs zavar, hogy ki hol dolgozik, vagy hogyan léphet kapcsolatba egy kollégával; ha Ön szoftverfejlesztő, és beszélnie kell valakivel a marketingosztályról, nem kell úgy éreznie, hogy egy másik bolygón jár, csak hogy megtalálja az irodáját. Ehelyett egyszerűen átsétálhat az asztalukhoz ugyanabban a szobában! És mivel a különböző részlegek ugyanabban a szobában folytatják a saját beszélgetéseiket, a kommunikáció fokozódik. Ha például véletlenül meghallja, hogy egy kollégájának kérdése van egy projektről, amelyen Ön dolgozott, átmehet hozzá, és segíthet neki. Ezzel rögtön megszűnik egy csomó zűrzavar!
A szerző azt állítja, hogy a világos és nyílt kommunikáció növekedése automatikusan növeli az örömöt. Ennek elősegítésére pedig a szerző egy másik, nem szokványos módszert vezetett be: az irodai haverokat. Ebben a rendszerben minden alkalmazottnak van egy társa, akivel szorosan együtt dolgoznak. Sok esetben még az irodai eszközöket, például a számítógépet is megoszthatják egymással. A megosztás azonnal szükségessé teszi a kommunikációt, és azt is jelenti, hogy ki kell jönni a másik emberrel. Ez a munkamegosztás kölcsönös cserét is igényel; ahhoz, hogy szorosan együtt tudjon dolgozni egy másik személlyel, meg kell ismernie őt. És azt is el kell fogadnotok, hogy mindkettőtöknek van mit tanítania a másiknak. A szerző tehát a megosztás, a nyitott tér és a közvetlen kommunikáció ezen kombinációjával örömteli és harmonikus irodát alakított ki. És szilárdan hisz abban, hogy Ön is megteheti ugyanezt a saját munkahelyén!
- FEJEZET: ÉREZD MAGAD BIZTONSÁGBAN ÉS VALLJ KUDARCOT GYAKRAN
Biztonságban érzi magát a munkahelyén? Ez kissé furcsán hangozhat, hiszen a legtöbb ember nem háborús övezetben dolgozik. Többnyire nem úgy megyünk be minden nap a munkahelyünkre, hogy az életünket féltjük. A szerző azonban megjegyzi, hogy vannak másfajta félelmek, amelyek ellophatják az örömünket, és kényelmetlenül érezzük magunkat a munkahelyünkön. Tegyük fel például, hogy prezentációt kell tartanod a munkahelyeden, és halálra rémülsz. Félsz attól, hogy a kollégáid kinevetnek. Attól félsz, hogy valaki azt fogja mondani: “Miért nem gondoltál arra, hogy…?”, vagy kérdés formájában fogalmazza meg kritikus megjegyzését. Félsz, hogy a főnököd bátorítani fogja ezt a kritikát, vagy belemegy abba. Így hát, mielőtt megtartaná a prezentációját, idegileg teljesen össze van zavarodva. És mivel szorongásunk következtében gyakran hajlamosak vagyunk önbeteljesítő jóslatokat kreálni, nagy az esélye annak, hogy nem a legjobbat nyújtod, vagy olyan hibát követsz el, amely elindítja az eseményeknek azt a körforgását, amelytől félsz. Mondanom sem kell, hogy nem valószínű, hogy a legjobb formádat fogod hozni.
De ezzel a forgatókönyvvel ellentétben képzeljünk el egy másik kimenetelű helyzetet. Tegyük fel, hogy jól érzi magát a kollégái és a felettese körében. Talán kialakult a nyílt és konstruktív kommunikáció mintája. Értékeled a visszajelzéseiket, és megbízol bennük, hogy őszinte és hasznos kritikát adnak a teljesítményedről. Hogyan változtatná meg ez a hozzáállásodat a prezentációdhoz? Magabiztosnak és nyugodtnak érezné magát? Izgatottan debütálnál a kemény munkáddal, és alig várod, hogy felfedezd az új fejlődési lehetőségeket? Könnyen elképzelhető, hogy ha a prezentációdat ehelyett ezek az érzések jellemeznék, sokkal jobb munkát végeznél! Sőt, a munkanapod végén valószínűleg energikusnak, bátorítottnak és teljesnek éreznéd magad!
Mi volt tehát a különbség ebben a forgatókönyvben? Ez azt jelenti, hogy neked és a kollégáidnak a legjobb barátoknak kell lennetek? Eléggé kell kedvelnetek egymást ahhoz, hogy munkaidőn kívül is elmenjetek inni valamit? Szeretnetek kell a munkátok minden egyes aspektusát? Szerencsére a válasz nem! Ez azért van, mert a pszichológiai biztonság nem attól függ, hogy a legjobb haverok vagytok-e a munkatársaiddal. Inkább egyszerűen a pozitív és hatékony kommunikációs gyakorlatok jellemzik a különbséget. A világ számos vezető vállalata – köztük a Google – felismerte a pszichológiai biztonsági gyakorlatok munkahelyi bevezetésének értékét. A New York Times egy 2016-os cikke a Google pszichológiai biztonsággal kapcsolatos kísérleteiről számolt be, és érdekes felfedezést tett. Megfigyelték, hogy a Google olyan jól teljesített, hogy számos vezető szociológus és pszichológus érkezett, hogy megfigyelje csapatépítési stratégiáikat. (És ugyanez igaz a Menlo Software-re is!) A vizsgálat végén mind a kutatók, mind a Google alkalmazottai arra a következtetésre jutottak, hogy a pszichológiai biztonság a legfontosabb összetevője az egészséges és hatékony munkahely kialakításának.
Hogy miért? Nos, ha valaha is dolgozott már együtt másokkal – akár szakmai minőségben, akár egy csoportos projektben az egyetemen -, akkor tudja, hogy a közös munka nehéz lehet! Nehéz lehet a különböző kultúrák, nyelvek, vélemények és tanulási stílusok keveredése. És különösen nehéz, ha egyesek nem hajlandóak kivenni a részüket a munkából! A pszichológiai biztonsági gyakorlatok arra törekednek, hogy ezeket a nehézségeket kiküszöböljék, és nyílt kommunikációval, kölcsönös bizalommal és őszinteséggel helyettesítsék. A szerző úgy véli, hogy a munkahelyi biztonságérzet döntő fontosságú az örömteli környezet megteremtéséhez, ezért a nyitottság és a biztonság kultúráját szorgalmazza, amelynek alapja a szabadság, hogy butának tűnjünk, hogy elrontjuk, vagy hogy kudarcot valljunk. A kudarc bátorítása talán idegenül hangzik számunkra, mert valószínűleg még soha nem találkoztunk ezzel a hozzáállással. Gratuláló kártyákat, lufikat és bulikat kapunk, amikor átmegyünk a vizsgán vagy leérettségizünk. De senki sem ad partit a kudarcért! És ennek eredményeképpen a kudarcot a legrosszabb dolgok egyikeként éljük meg, ami történhet velünk.
Sőt, az emberek gyakran olyan bénító félelemben élnek a kudarctól, hogy nem hajlandóak új dolgokat kipróbálni, nehogy kudarcot valljanak. A szerző úgy véli, hogy ez az egyik legmérgezőbb hozzáállás egy munkahelyen. Ugyanakkor arra is gyorsan felhívja a figyelmet, hogy a kudarcok bátorítása nem ugyanaz, mint az alkalmazottak alulteljesítésre való ösztönzése. Az sem ugyanaz, mintha azt mondanád: “Nálunk nincsenek normák! Soha nem próbálkozunk semmivel!” Sok vezető – és sok magasan motivált alkalmazott – azonban hisz ebben a tévhitben. Valójában sokan tévesen a kudarcot tekintik az első számú dolognak, amit mindenáron el kell kerülni. Gyakran ez az, ami miatt a vezetők erősen versengő vagy félelemmel teli környezetet támogatnak; a félelem jelenléte nélkül úgy gondolják, hogy az emberek lankadni fognak, vagy nem lesz motivációjuk a kemény munkához.
De mint az előző fejezetekben láttuk, ez nem feltétlenül van így! A félelem néhány valóban mérgező eredményt is létrehozhat, például gyenge teljesítményt, etikátlan döntéshozatalt, valamint a depresszió és a szorongás növekedését. Ezért a szerző úgy véli, hogy ehelyett meg kellene tanulnunk elfogadni a kudarcot. Mert még ha a kudarc pillanatnyilag kellemetlen is, szinte mindig tanulunk valamit a kudarcainkból. Megtanuljuk, mi az, ami nem működik. Megtanuljuk, hogyan ne csináljunk valamit. És ha nyitottak vagyunk arra, hogy elfogadjuk a kudarcainkat, akkor tanulási lehetőségként használhatjuk fel őket! Kudarcainkat kiindulópontként használhatjuk, hogy új lehetőségeket és a siker új útjait fedezzük fel.
Ez azt jelenti, hogy ha arra bátorítja alkalmazottait, hogy kerüljék a kudarcokat, akkor végső soron azt mondja nekik, hogy kerüljék a tanulást. Valószínűleg nem ezt akarja kommunikálni, igaz? Tehát, ha legközelebb egy alkalmazottja hibázik vagy rosszul válaszol, ne ugorjon neki, vagy ne gúnyolja ki az egész iroda előtt. Ehelyett dicsérje meg őket, amiért megszólaltak, vagy mert kitaláltak valamit. Bátorítsa őket, hogy továbbra is keressenek megoldást. Vezetőként pedig tegye világossá, hogy nem mindig tudja a válaszokat! Azzal, hogy megmutatja, hogy Ön is sebezhető és hibás, azt kommunikálja, hogy nem baj, ha néha rosszul mennek a dolgok, és hogy Ön mellett nyugodtan lehet kudarcot vallani.
ÖSSZEFOGLALÓ
Az emberek többsége nem örömmel vagy izgatottan jár be dolgozni. A szerző azonban úgy véli, hogy ezt lehet – és kell is! – változtatni a világ minden munkahelyén. Ezért arra biztat mindenkit, hogy néhány kulcsfontosságú gyakorlat bevezetésével ápoljon örömteli munkahelyet. Először is fontos megérteni, hogy miért az öröm a sikeres és produktív munkakörnyezet kulcsa. Ezután az öröm ápolását az iroda átszervezésével kezdheted el. A munkahelyének a nyílt kommunikációt és a nyitott tereket is kombinálnia kell, hogy az embereket arra ösztönözze, hogy megosszák egymással, közvetlenek legyenek, és lebontsák az őket elválasztó falakat. Végül pedig úgy ápolhatja az örömöt a munkahelyén, ha olyan szabadság és biztonság kultúráját teremti meg, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy teljes mértékben kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket.
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.