dr. Tóth András: Boldogságtechnológia 

8. részlet a megjelenés előtt álló könyvből

 

Alkalmazott boldogságtechnológiák

Depresszió, az érzelmi pokol 
Életünk kézbevétele 
Mit kell tervezni? 
Lépésről lépésre a boldog életben 
Reziliencia, avagy hogyan álljunk fel 
Kitől függ a boldogságom? 
Boldog nap 
Boldog hét 
Boldog év 
Egy boldog élet 

 

Életünk kézbevétele

A boldog testünk fejlesztése kapcsán beszéltem a fiatalkorunk testi megfordításának lehetőségéről, a kipattintásról.

Ennek kapcsán említettem az életünk legnagyobb lehetőségét, az életünk kézbevételét.

Ennek normálisan 18-22 éves kor körül kellene megtörténnie az életünkben, de már láttam jó példákat fiatalabb korban is, vagy akár életünk közepén, de még öregkorban is. Ez egy döntő pont. Ilyenkor felismerhetjük, hogy az életünk a miénk, mi dönthetjük el, hogy mit csinálunk vele. Ez a pont nagyon fontos, mert ilyenkor van lehetőségünk, hogy szabadon elkezdjük saját magunk irányítani az életünket.

Rendkívül szomorú, amikor olyan 30-40-50 éves emberekkel találkozunk, akik sorsukért a szüleiket, a körülményeket okolják. Ők valamikor elfelejtették kézbevenni az életüket. Ez egy nagyon fontos pont kellene, hogy legyen az életben, de manapság ezt vagy elhanyagolják, vagy kifejezetten elhallgatják.

Szinte minden pszichológus, filozófus és egyéb bölcs ember kiemeli, hogy a személyes boldogság egyik nagyon fontos komponense a szabadság megélése. Az életünk kézbevétele a személyes szabadságunk megszerzése.

Szinte minden régi történelmi népnél volt beavatási szertartás. Nőknél ez jellemzően az első vérzéshez kapcsolódott, a fiúknál, mivel nem volt ilyen külső jel, kellett egy szertartás. Voltak olyan kultúrák, ahol próbákat kellett kiállni, magányosan az erdőben éjszakázni vagy tudásukról vizsgázni a gyakorlatban. Ezután a közösség ünnepélyesen férfivé avatta őket. Innentől nem volt gyerek, alkalmas volt a férfi szerepre, feladatokra, viselhette a férfiruhát és házasodhatott is. Ilyen ma nincs és ez komoly gond, mert sokan elfelejtik, hogy felnőttek.

De ennek a felnőtté válásnak van egy belső pontja is, ami egyáltalán nem a külső társadalmi elváráshoz kötött. Ez egy belső döntés, amikor elhatározzuk, hogy az életünket a kezünkbe vesszük. Eddig gyerekek voltunk, felügyelet alatt éltünk, kívülről mondták meg, hogy mit tegyünk. Innentől mi akarjuk megszabni az életünk irányát. Lelkileg felnőttek leszünk. Ez egy fontos pont és el is szúrják rengetegen: elhallgatják, halogatják, elfeledkeznek róla, vagy csak valami csonka formában hoznak fél döntéseket.

Az életünk kézbevétele sok mindent jelent, most ezt nézzük sorban az egyes területeken.

Először is eldönthetjük, hogy milyen testünk legyen. Most már tudatosan szabhatjuk meg, hogy mit szeretnénk. Természetesen az ehhez vezető döntéseket meg kell hozni: mit sportoljunk, mit eddzünk, mit és mennyit együnk. Ez nem kis feladat, egy jó “Kipattintás” éveket vesz igénybe, de mindenképpen megéri, hiszen egy jó fiatalkori test egész életünkre az energia, a szabadság és az egészség alapja lesz, arról nem is beszélve, hogy ennek eredményeként egy egészen más kategóriájú párunk lehet.

Aztán a következő, hogy a tudatos agyunkról is dönthetünk. Milyen hivatást válasszunk? Milyen munkát végezzünk? Milyen képességeinket akarjuk kibontani? Hova akarunk anyagilag eljutni? Milyen karriert akarunk befutni? Milyen életet akarunk élni? A legfontosabb: Mit kell ehhez megtanulni?

Érdemes ezekre terveket készíteni és hosszabb távra, jellemzően legalább 10 évben kell gondolkozni. De pénzügyi terveket már inkább 20-30 évre kell csinálni. De még inkább az életre szóló terveket ajánlom, amit aztán majd évente felülvizsgálunk.

A harmadik terület a tudattalan agyunk kézbevétele. Ilyenkor elsősorban a szokásaink felett dönthetünk. Fel kell ismerni, hogy a szokásainkat magunk alakítjuk, lehetőségünk van ezek megváltoztatására. A terveinknek megfelelően új szokásokat kell kialakítanunk, át kell alakítani a napirendünket.

Személyes emlékem, hogy 15 éves voltam, amikor kitaláltam, hogy én fizikus leszek. Megterveztem, hogy az első évben megtanulom az egész középiskolai tananyagot és ehhez a teljes nagy fizika példatár összes példáját megoldom a tanév végéig. Kiszámoltam, hogy ehhez naponta 15 példát kell megoldanom, és nagyon következetesen ezt beleraktam a napirendembe. Emlékszem, hogy az egész családot megdöbbentettem, amikor karácsonykor szenteste, a nagy ajándékosztás és vacsora után visszaültem még fizikapéldákat megoldani, mert még aznapra hiányzott hat darab.

A másik fontos tevékenység, hogy el kellene kezdeni a tudatalatti alapgyakorlatokat használni: meditálni, használni az imaginációt, Örömnaplót vezetni és törekedni a flow munkára.

Sajnos, azt kell mondanom, a tudatalatti kézbevétele a leginkább elhanyagolt terület, pedig ebben nagyon sokat tudunk tenni magunkért. Ebben a könyvben ezért írtam kiemelten sokat róla.

A negyedik terület a szociális kapcsolatok. Tudatosan el kell kezdeni megtanulni a kommunikációt. A tanulás legjobb alapja a gyakorlás. Gyakorolnunk kell megismerkedni, csevegni, az emberekkel beszélgetni.

Fontos ilyenkor, hogy elkezdjük tudatosan keresni azt az öt embert, akiknek majd az átlaga leszünk, keressünk felemelő, boldog barátokat, akikhez felnőhetünk. Ha vannak kitűzött céljaink és terveink, ha ezen az úton járunk, egy idő után kereshetünk Mestert magunknak, akitől személyesen is tanulhatunk.

Ilyenkor kell az ellenkező nemmel való kapcsolatot is megtanulni. Hogyan ismerkedjünk, vágódjunk be, hogyan működnek ők. Általában az egész „életünk kézbevételének” fő oka, hogy alkalmasak legyünk egy igazi társkapcsolatra. A másik nemnek nagyon vonzó egy olyan ember, aki már átlendült ezen a ponton. Egyébként meg csak egy szélfútta, kiszámíthatatlan és megbízhatatlan, afféle anyuka kisfia/kislánya lennénk.

 

Ha érdekli, jegyezze elő, hogy elsőként értesüljön a megjelenéséről!