dr. Tóth András: Boldogságtechnológia 

7. részlet a megjelenés előtt álló könyvből

 

Boldog kapcsolatok 

Kellenek-e a szociális kapcsolatok a boldogsághoz? 
A siker kulcsa az SQ 
Hogyan társalogjunk? 
Az első benyomás 
A laza szociális háló 
Az a bizonyos öt ember 
Hogyan legyünk elviselhetőek? 
A tisztelet megadása 
Vonjuk meg a határainkat. 
Hogyan vezessünk embereket? 
De mit kezdjünk a hülyékkel? 
Boldog társkapcsolat 
A házasság válsága 
Nagy Ő, nagy ÉN és a nagy MI 
Használati utasítás férfiakhoz 
Használati utasítás nőkhöz 
Boldog gyereknevelés avagy boldog gyerek nevelése 
Lehet-e egy egész társadalom boldog? 

Nagy Ő, nagy ÉN és a nagy MI

A modern párkapcsolatok talán legerősebb mítosza a nagy Ő. Ez azt jelenti, hogy szilárdan hiszünk abban, hogy él valahol valaki, aki tökéletesen megfelel nekünk, pont olyan, aki most kell nekünk, és ő majd minden igényünket kielégíti és boldoggá fog tenni miket, most és mindörökké. Ez a személy lenne a nagy Ő. Az ezoterikus irodalom egész receptúrát ad arra nézve, hogyan kell megtalálni, bevonzani, vagy az univerzumtól megrendelni.

Ezzel azért komoly gondok vannak – ugyanis, ha jobban megnézzük ezt a dolgot, akkor itt az előbb említett válságtényezők egyike áll fenn: az eltárgyiasítás. Szerintem ma egyébként ez a legpusztítóbb dolog, ami tönkreteszi a kapcsolatokat.

Mi is igazából az eltárgyiasítás? Ilyenkor a másikra nem úgy tekintünk, mint egy személyre, hanem mint egy tárgyra, ami bizonyos szempontból a mi igényeinket hivatott kielégíteni. Mondok erre néhány modern példát:

  • Az Aranyásó olyan nő, aki csak a pénzt látja a partnerben, amivel ki tudja fizetni majd minden anyagi igényét.
  • A Fuckboy a nőket kizárólag szexuális igényei kielégítésére tartja alkalmasnak.
  • Trófeafeleséget olyan férfiak akarnak, akik társadalmi státuszukat, sikereiket akarják bizonyítani egy gyönyörű nővel, mint egy műalkotás birtoklásával.

Ha jobban megnézzük, akkor igazából a nagy Ő is egy tárgy, ami a mi igényeinket kielégíti. Mint egy gyönyörű és kényelmes cipő, egy szép és az igényeinket mindenben kielégítő lakás, vagy egy remek autó.

Fordítsuk ki az egészet. Személyes élményem (azóta is kiver a víz, ha rágondolok), egy nő, aki az első randevún, meg sem kérdezve, hogy én ki vagy mi vagyok, elmondta, hogy ő milyen párt keres: mit kell csinálnom, hosszan sorolva, hogy milyen igényeit, hogyan kellene kielégítenem, mit kellene tennem, hogyan kellene élnem mellette, hogy az neki jó legyen. Mondanom sem kell, hogy nem volt második randevú, és még mindig élénken emlékszem, hogy úgy megijedtem, hogy eljövet szabályosan remegett a lábam.

Gondoljunk bele, találkozol egy potenciális nagy Ő-vel és felsorolod az elvárt működési és tulajdonság feltételeidet, nem fog az ő, – bocsánat a nagy Ő, – lába is remegni? Ki akarna úgy kiállítva lenni egy boltban, mint egy mosógép, alatta precíz adatlappal felsorolva a technikai paramétereit? Megjegyzem a legtöbb társkereső oldal pont így van felépítve, mint egy használt lakásokat áruló oldal fotókkal és műszaki leírással. Csak itt nem négyzetméter meg emelet van, hanem testmagasság meg hasonlók, de ez már apróság.

Igazából a dolog problémás része, hogy egy párkapcsolatban feltételezzük, hogy az emberek statikusan viselkednek, változatlanok maradnak és kész. Erre vonatkozó népszerű vicces mondás: „A házasság elején a nő azt gondolja, hogy a férfi majd megváltozik, a férfi meg azt, hogy a nő nem fog megváltozni – aztán mindketten csalódnak.”

A párkapcsolat nem statikus dolog. Olyan csak a mesében van, hogy a lábfetisiszta királyfi elveszi Hamupipőkét és örökké boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak. A romantikus regények a házassággal érnek véget, pedig az izgalmas és fordulatos dolgok csak ott kezdődnek – ami gyakran szétfeszítené a romantikus regények határait.

Az első dolog egy párkapcsolat előtt, hogy magunknak kell először alkalmasnak lenni rá. Ha felbukkanna egy olyan nagy Ő, aki a mi listánknak megfelel, neki milyen listája lenne? Mi mennyiben tudnánk megfelelni annak?

A legjobb megfogalmazás erre: „Találd meg a nagy Őt és legyél te neki a nagy Ő.” Ez nyilván nagyon aktív személyes munkát igényel, és egyáltalán nem egyszerű és kényelmes dolog.

Nagyon sokszor hallottam, hogy valaki (jellemzően nő) kijelenti egy párkapcsolat kapcsán: „Fogadjon el teljesen úgy ahogy vagyok!” Azaz én nem akarok semmiben változni, idomulni, te alkalmazkodj teljesen hozzám. Nem hiszem, hogy nagy jövője lenne egy ilyen kapcsolatnak.

Az egyik legszebb megfogalmazást Pál Feritől hallottam, akinek az egyik páciense fogalmazta meg az alapigazságot: „Rájöttem, hogy nem a pasi hozza a boldogságot, hanem a boldogság a pasit!

Az ember sok furcsa párkapcsolatot lát a világban. Hatalommániás, nárcisztikus férfiak élnek bizonytalan nőkkel. Elismerés-hajszolók rajongókkal, és még hosszan sorolhatnám. Pál Feri fogalmazza meg ezt így: „A sérülés a sérülésre rátalál.” Ezért, ha egy igazán jó kapcsolatot akarunk, akkor magunknak kell egészségesnek, szabadnak és boldognak lenni. Megint csak az egyik női TikToker fogalmazta meg, mit kellene egy első randin korrekt módon megkérdezni: „Önállóan élsz és fent tudod tartani magad? Anyagilag és lelkileg független vagy a szüleidtől? Az exeiddel való kapcsolatodat már feldolgoztad? Igazából boldog vagy magadban is?” Ha ezekre a kérdésekre mi magunk nem tudunk jó válaszokat adni, akkor nem kellene még a nagy Ő-t keresnünk.

Mi a kivezető út?

Ez az egész könyv a személyes boldogságról szól, és azokról a technikákról, amivel ezt el lehet érni. Most már itt eléggé benne járunk a könyvben és látni lehet, mennyi ága van ennek, és mennyire jó lehet boldognak lenni. Másrészt, remélem az is látszik már, hogy egy boldog ember mennyire kellemes társaság. Egy megkeseredett boldogtalan ember mintha egy társadalmi taszító mezőt hozna létre maga körül, és emiatt mindenki széles ívben igyekszik elkerülni őt. Ezzel szemben egy önmagában boldog ember vonzó társaság, és így vonzó potenciális partner. Ezért, ha jó kapcsolatot akarsz, akkor dolgozz magadon és légy boldog magadban. Csak egy másik partner soha nem fog önmagában boldoggá tenni, akármekkora nagy Ő is, ha te magad nem dolgozol a saját boldogságodon. Neked kell lenni a nagy ÉN-nek.

Az egyik női blogger írt férfiaknak egy pontokba szedett összefoglalót, mik azok a dolgok, amit egy nőt leszednek a lábáról. A legelső pont így szólt: „Legyen saját életed!” Ez nem csak a férfiakra igaz. Senki se akarjon egy remek párkapcsolatot, ha nem képes megteremteni egy szabad önálló, boldog, független, önfenntartó, saját életet. Ez van. Ez sok nőnek a téveszméje, hogy ha férjhez megy, akkor onnan az élete minden problémája meg van oldva. Hát nem.

Még nincs vége. Amikor a nagy Ő meg a nagy Én találkozik, akkor minden kapcsolatban neki kell állniuk dolgozni a nagy MI-n. Elsőre kifejezetten furcsa, de egy kapcsolatban nem csak azt kell megkérdezni, hogy jó-e ez nekem meg neked, de azt is meg kell kérdezni, hogy jó-e ez a kapcsolatunknak. Simán előfordulhat, hogy mindkettőnknek kényelmetlen vagy terhes valami, viszont jót tesz a kapcsolatunknak. Ilyenkor jó dolog, ha kölcsönösen áldozatot hozunk a kapcsolatért.

 

Ha érdekli, jegyezze elő, hogy elsőként értesüljön a megjelenéséről!