dr. Tóth András: Boldogságtechnológia 

2. részlet a megjelenés előtt álló könyvből

 

2. fejezet: Boldog test 

  • Testünk a hardver
  • Testünket az ősembertől örököltük
  • Verjük át a testünket!
  • Hogyan idomít bennünket a saját testünk?
  • A tartályok, amik boldoggá tesznek minket
  • Az ősember-test átverése
  • Fizikai határaink tágítása
  • Kipattintás
  • Mérgek
  • Elhízás
  • A lélek székhelye: a belek
  • Függőségek
  • Légzés
  • Placebo
  • A test és a lélek egymásra hatása
  • Szerek, amelyek hatnak
  • Életritmus
  • Pacsirták és baglyok
  • Alvás
  • A jókedvű ébredés technológiája
  • A boldog esti program
  • Testünk, mint egy gép
  • Hogyan relaxáljunk?
  • Gyors relaxációs módszerek
  • Mit hoz a jövő?

 

Az ősember-test átverése

Mint már tudjuk, a testünk egy ősember teste és akkor boldog, ha nagyjából annyira és úgy terheljük, mint amennyire ősember őseink. Ez a modern életmódhoz képest rendkívül jelentős terhelés.

  • Az ősemberek jelentős távolságot jártak be minden nap.
  • Nagyon gyakran komoly terheket cipeltek – például a leterített zsákmányt.
  • Néha nagyon nagy távolságokra (több száz kilométerre is) vándoroltak az évszakoknak megfelelően a zsákmányállatok után.
  • Ha kellett, futottak a zsákmány után vagy a ragadozók elől.

A testünk átverése és boldoggá tétele miatt, a legcélszerűbb ezt az életmódot rekonstruálni. Amikor egy személyi edző egy átlagembernek állítja össze az ideális edzéstervet, akkor az a következőkből fog állni:

  • Kardióedzés: Ide tartozik minden olyan tevékenység, amely felpörgeti a pulzusszámot és fokozza a légzést, például futás, kerékpározás vagy úszás. Egy átlagembernek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású kardióedzésre van szüksége. Ez felel meg az ősembereknél a vadászatnak, gyűjtögetésnek.
  • Erősítő edzés: Ez magában foglalja a súlyok emelését vagy a testsúlyos gyakorlatokat az izomtömeg építése és fenntartása érdekében. Hetente legalább kétszer erőnléti edzést kellene végezni,amely során minden nagyobb izomcsoportra összpontosítani kell. Ez annak felel meg, amikor a vadászaton a lándzsát hajigálták, cipelték a zsákmányt és vitték a gyerekeket.
  • Nyújtás, egyensúlyozás és koordináció fejlesztése: Segítenek a mozgástartomány javításában és a sérülések megelőzésében. Legalább heti két-három alkalommal kellene a nyújtás, a pilates vagy a jóga. Az ősemberek fára másztak, nyúltak a gyümölcsökért és hajoltak a gombákért. Mivel manapság egész nap ülünk, ezt ezekkel a gyakorlatokkal kellene ellensúlyozni.

Szubjektív módon leírom, az én módszerem a következő – kérem figyelembe venni, hogy 60+ éves vagyok:

  • Minden nap tegyünk meg legalább 8000 lépést (ez kb. 6 km). Ez a legelterjedtebb orvosi ajánlás és ez a normál napi terhelésen kívül még egy óra sétát jelent.Például mehetünk gyalog a munkába.
  • Minden héten csináljunk egy 15-20 km-es kirándulást.
  • Évente párszor iktassunk be egy több napos – egy hetes 50-100 km-es túrát.

Nagyjából ez az alsó szintje az ősember szintű terhelésnek. Nyilván más sportokat is lehet választani. Lehet futni, ez intenzívebb terhelés. Lehet úszni, ami nagyon jót tesz az ülő életmód mellett elromló hátunknak. Lehet kerékpározni – és még sok mindent mondhatnék.

A másik dolog, hogy nagyon jó, ha ezt a mozgást a természetben végezzük. A japánok „erdőfürdőnek” nevezik és terápiaként tekintenek a természetben való mozgásra. Nem tudom miért, de sokkal hatásosabb az erdőben gyalogolni, mint a Nagykörúton. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az intelligencia javításának egyetlen tudományosan bizonyított fizikai módja az egyenletlen felületen (például egy erdei ösvényen) való gyaloglás.

A testnek ez az alap „boldogítása” rengeteg előnnyel jár. A boldogtalan test erőtlen, alacsony energiaszintű, gyakori ilyenkor a fejfájás, az első lehetőségre lebetegszik, nem tud koncentrálni, hajlamos a depresszióra, és rendszeresen alvási, emésztési és étkezési zavarok jelennek meg. Ezzel szemben ezek a gondok egy ilyen rendszeres fizikai terhelésű életmódra hipp-hopp elmúlnak. Pusztán ez az életmódváltás 5-10 évvel hosszabbítja meg az egészségben töltött élethosszúságot és drámaian növeli az általános boldogságszintünket.

Fizikai határaink tágítása

Az előbb leírtak a magamfajta idősebb Ősemberekre vonatkozik. Fiatalkorban ennél intenzívebb terhelés szükséges.

Egyrészt nagyon ajánlom, hogy az ember 20-as éveiben vállaljon be néhány nagyon extrém terhelést: több száz kilométeres túra, ezer kilométeres biciklitúra, esetleg extrém hegymászó túrák. Én fiatal koromban, bár távol álltam a sportos életmódtól, voltam egy 280 km-es tíz napos túrán és végigmásztam a lengyel Magas-Tátrában a Sasutat. (Aki nem ismeri, nézze meg a YouTube-on: Orla Perc néven rengeteg videó van fent róla.[1] Bár hivatalosan ez egy sima turistaút, valójában egy nagyon extrém túra.) De háromszor átmentem egy izzó parázsszőnyegen is.

Ezek azért nagyon fontosak, mert tágítja a határainkat. Az életben később nagyon sok olyan eset lesz, amikor az embernek hirtelen elmegy az önbizalma valamilyen nagy feladat láttán. Ilyenkor hatalmas erőt tud nyújtani, hogy visszaemlékezhetünk ezekre az élményekre és mondhatjuk: ha ezeket akkor meg tudtuk csinálni, akkor most ettől a nehézségektől sem ijedhetek meg!

 

 

Ha érdekli, jegyezze elő, hogy elsőként értesüljön a megjelenéséről!