Ma olyan társadalomban élünk, amely a munkát és a véget nem érő tevékenységet dicséri. Ugyanakkor a pihenést és a regenerálódást lenézik. E kollektív társadalmi gondolkodásmód miatt arra kényszerítjük magunkat, hogy még több dolgot végezzünk el, legyen szó munkáról vagy hobbiról. Hiszem, hogy Ön legalább egyszer úgy érezte, hogy nem elég aktív, vagy nem dolgozik elég keményen, és feltette magának ezt a kérdést: “Miért vagyok ilyen lusta?” De vajon tényleg lusta voltál? Vagy lehet, hogy csak fáradt voltál a túl sok aktivitástól? Fontos, hogy megértsd a különbséget a lustaság és a kimerültség között.
Ez itt János. Ez pedig Miklós. Mindketten egyetemisták, és tegnap szabadnapjuk volt, szabadon azt csináltak, amit akartak. Nézzük meg, hogyan telt a napjuk. Egyikük sem tanult a közelgő vizsgára. Egyikük sem vette a fáradságot, hogy elmenjen az edzőterembe tornázni. És sem Miklós, sem János sem próbált meg dolgozni egyik céljukon vagy hobbijukon sem. Ehelyett mindketten videojátékokat játszottak a számítógépükön, és szinte egész nap tévét néztek. A nap végén mindketten azt mondták maguknak: “Istenem, de lusta vagyok…” És valószínűleg te is egyet tudsz velük érteni.
De nézzük meg a nagyobb képet. János a félév eleje óta rossz jegyeket kap, mivel sosem tanul igazán. Emellett soha életében nem sportolt, és egyáltalán nincsenek céljai vagy hobbijai, amelyekkel foglalkozna. Napjai nagy részét azzal tölti, hogy esztelenül tévézik, internetezik vagy órákig videojátékozik. Szóval a szabadnapján csak azt csinálta, amit nagyjából minden egyes nap. Ő valóban az, akit lustának neveznénk.
De Miklós valójában pont az ellenkezője. A hétköznapjain mindig reggel az első dolga, hogy tornázik, és gondoskodik arról, hogy órákig tanuljon. A szabadidejét is szívesen tölti azzal a céllal, hogy DJ legyen, hiszen ez a szenvedélye. Mindezt pedig úgy teszi, hogy közben részmunkaidőben dolgozik, hogy pénzt takarítson meg. Ő a lustaság ellentéte, sőt, mondhatni, rendkívül produktív. A szabadnapján Miklós egyszerűen túl fáradt volt ahhoz, hogy a szokásos énje legyen. Kimerült és kiégett az állandó tevékenységtől, és szüksége volt egy kis szünetre. A nap végén azonban lusta csődtömegnek bélyegezte magát, mert úgy érezte, hogy produktívnak kellett volna lennie.
Kívülről nézve mind a lustaság, mind a kimerültség nagyjából ugyanúgy néz ki. Az adott személynek nincs kedve sokat tenni, és ha nem ismerjük a teljes történetét, gyorsan ítélkezünk. De ha például valaki beteg, nem feltételezzük, hogy az illető lusta vagy lusta. Megértjük, hogy pihenésre van szüksége, hogy gyorsabban felépüljön. Ugyanez a helyzet a kimerültséggel. Szükségünk van olyan napokra, amikor nem vagyunk annyira elfoglaltak, és inkább csak pihenünk. De a normál produktív napjainkban is szükségünk van rendszeres szünetekre, ha fenn akarjuk tartani a magas teljesítményt. Ha azonban a pihenés mellett döntünk a folyamatos munka helyett, az néha bűntudatot és nyugtalanságot okozhat. Ahogyan könnyű másokat megítélni és lustának bélyegezni, úgy könnyű magunkat is lustának bélyegezni.
Fontos megérteni a lustaság és a kimerültség közötti különbséget, mivel ellentétes megoldásokat igényelnek. Mi tehát a különbség? Ha valaki lusta, akkor nem hajlandó semmilyen munkát elvégezni. Megvan bennük az energia ahhoz, hogy ha akarnak, menjenek és elvégezzenek dolgokat. De mivel hiányzik belőlük az önfegyelem, kerülnek mindent, ami erőfeszítést igényel. Amikor valaki fáradt, akkor megvan a fegyelem és a motiváció, hogy elvégezze a munkát. De mivel ritkán engedik meg maguknak, hogy szünetet tartsanak, nincs energiájuk ahhoz, hogy odamenjenek és elvégezzék. Egyszerűen nem tudják fenntartani a teljesítményüket. Ha lusta vagy, a megoldás a cselekvés. Ha fáradt vagy, akkor szünetet kell tartanod és pihenned kell.
A probléma akkor jelentkezik, amikor a megoldások összekeverednek. Vannak, akik egyszerűen lusták, de azzal áltatják magukat, hogy szünetre van szükségük. De csak meghosszabbítják a lustaságukat. Azonban azok az emberek, akik kimerültek és fáradtak, szintén elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, hogy lusták. És a végén még többet tesznek, mert azt hiszik, hogy ez a megoldás. Sajnos az eredmény az, hogy a végén még fáradtabbak lesznek.
Ezért kell először meghatározni, hogy melyik kategóriába tartozol. A világ összes stratégiája sem fog működni, ha túl fáradt vagy, ha túlságosan stresszes vagy, vagy ha túlterhelt vagy a rád zúduló munka miatt. Ebben az állapotban pedig felesleges folytatni, mert nem optimális eredményeket fogsz produkálni. Ha lusta vagy, akkor az sem számít, hogy mennyit pihensz. Semmit sem fogsz elérni, ha nem kezded el a legapróbb lépéseket is megtenni a céljaid felé. Ezért fontos, hogy egyensúlyt teremts a kettő között. Ha jelenleg túlságosan stresszelsz, minden 45 perc aktivitás után tarts 5-10 perc szünetet. Nem csak megérdemled, hanem szükséged is van rá. Ha jelenleg tétlenkedsz és lógsz, minden 45 perc pihenő után 5-10 percet dolgozz a céljaidon. Kevés haladás is jobb, mint a semmi haladás.
Ezt a cikket azzal szeretném befejezni, hogy ne bélyegezzünk meg másokat lustának, főleg, ha nem tudjuk, mi történik a háttérben. Lehet, hogy a szóban forgó személy rendkívül produktív, csak éppen máshol. Továbbá ne ítéljük el magunkat olyan gyorsan, ha szünetet tartunk. Nem vagyunk gépek, és valójában jobban teljesítünk, ha néha megengedjük magunknak, hogy lustálkodjunk.
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.