Béke és szabadság az itt és most-ban
Az élet művészete (2017) bölcsességeket kínál ahhoz, hogyan élhetjük meg teljes mértékben minden nap minden pillanatát. Sokunkat félelmek vagy elfoglaltságok emésztenek fel, amelyek megakadályozzák, hogy részt vegyünk az élet csodájában. De a létezésről alkotott felfogásunk kibővítésével és a mindfulness gyakorlatok befogadásával leküzdhetjük azokat az akadályokat, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy igazán éljünk.
A szerzőről
Thich Nhat Hahn buddhista szerzetes, békeaktivista és több mint 100 könyv szerzője volt. Címeit, köztük a Harag című bestsellert, a meditációról szóló kézikönyvektől a gyermekmesékig és a költészetig terjed. Thich Nhat Hahnt 1967-ben Martin Luther King Jr. Nobel-békedíjra jelölte.
Tanulja meg, hogyan hozhatja ki a legtöbbet életének minden pillanatából.
Senki sem akar az élet végére érni, csak hogy rájöjjön, nem élt teljesen. Pedig rohanó életmódunk pontosan ehhez a végkifejlethez vezet. Azzal, hogy egyik helyről a másikra rohanunk, vagy a képernyőre tapadva maradunk, megfosztjuk magunkat a jelen pillanattól.
Pedig a jelen pillanat az egyetlen, amink van. A múlt már mögöttünk van, és a jövő még csak most jön. Akkor miért hagyjuk magunkat elfoglalni vagy elterelni a figyelmünket ahelyett, hogy az itt és mosthoz kapcsolódnánk?
Ez a könyv gondolatai rávilágítanak arra, hogy miért folytatjuk ezt a bántó viselkedést – és új perspektívát kínálnak arra, hogy mit jelent létezni. Emellett olyan mindfulness-gyakorlatokat is kínálnak, amelyek segíthetnek felfedezni, hogyan lehet igazán élni.
Megtanulhatod
- mi az, ami valójában annyira elfoglalttá tesz téged;
- miért egészséges céltalannak lenni; és
- hogyan érheted el a nirvánát, mielőtt meghalsz.
Nincs olyan, hogy különálló én.
Miből áll egy virág? A nyilvánvaló válasz a szár, a levelek és a szirmok – olyan dolgok, amelyeket könnyen láthatunk. A valóságban azonban ennél sokkal többről van szó.
A virág a talaj is, amely táplálta, az eső, amely megöntözte, és a nap, amely fényt adott neki. Még a tér és az idő is része a létezésének. Ha ezek közül a “nem virág” elemek közül bármelyiket eltávolítanánk, a virág nem létezne.
Az emberek sem különböznek ettől. A tested nem emberi sejtek trillióiból áll, amelyek életben tartanak. Valójában az egész kozmosz benned van, a levegőtől, amit belélegzel, az ételtől, amit megeszel, az oktatásig és a kultúráig, amely formálja azt, aki vagy.
És ott vannak az őseid is – generációkat átívelve az időben. Ha ezek közül bármelyik elemet eltávolítanád magadból, egyszerűen nem lennél az.
A legfontosabb üzenet a következő: Nincs olyan, hogy különálló “én”.
Az emberi lények nem különálló entitások. Ehelyett minden ember egy interlény – az időn és téren átívelő forrásokból származó elemek kombinációja.
A gyermekek világosan bemutatják ezt az egymásra utaltságot. Egy gyermek nem csak úgy néz ki, mint a szülei; úgy is fog beszélni és viselkedni, mint ők. Hasonlóképpen, ha megnézzük a szüleit, a gyermek nyomaira bukkanunk. Tehát sem a gyermek, sem a szülei nem különálló “én”. Túl mélyen kapcsolódnak ahhoz, hogy egymástól függetlenül létezzenek.
Nem csak a génjeink tesznek minket egymásba fonódóvá. Valójában még személyes kapcsolatra sincs szükség. Nézzük csak meg Thich Nhat Hanh zen mestert és írót. Neki nincsenek genetikai gyermekei, de ha megfigyeled a tanítványait, látni fogod, hogy úgy mozognak és beszélnek, mint ő. Még azok a tanítványok is, akik csak a könyveit olvasták, megtestesítik az ő nyomait.
Ha mindennapi tevékenységeid során vizualizálod őseidet vagy tanítóid jelenlétét, akkor minden létezőhöz kapcsolódhatsz. Ha emlékezteted magad arra, hogy nem vagy egyedül, az nagy megnyugvást jelenthet, függetlenül attól, hogy min mész keresztül.
Tehát akár mosogatsz, akár egy projekten dolgozol, akár egy készséget gyakorolsz, lehetőséged van arra, hogy elismerd, hogy része vagy annak az élő, lélegző sejtnek, amit világnak nevezünk. És nem csak ez – a világ is a részed.
Mindig is léteztél, és mindig is létezni fogsz.
Képzeld el, hogy felnézel egy felhőre, amely elsodródik feletted. Miután egy pillanatra elfordultál, visszanézel az égre, és észreveszed, hogy a felhő eltűnt. Arra következtetsz, hogy a felhő már nem létezik. De ez természetesen nem igaz. A felhő nem tűnt el. Egyszerűen csak átváltozott valami mássá, például köddé vagy esővé.
Ez összhangban van a termodinamika első törvényével, amely kimondja, hogy energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni – csak átalakítani. Hasonlóképpen a felhő sem szűnhet meg létezni. Ehelyett a felhő, amit tegnap láttál, lehet, hogy végül víz lesz, amit egy nap majd megiszol.
A dolgok megjelölése, például az, hogy valamit “felhőnek” vagy “embernek” nevezünk, segít nekünk azonosítani a világ egyes részeit. De ha a jel már nem érvényes, akkor azt feltételezhetjük, hogy a világnak az a része már nem létezik. Ezért van az, hogy ha a létezés teljes természetét akarjuk látni, akkor a jeleken túlra kell tekintenünk.
Itt a legfontosabb üzenet: Mindig is léteztél, és mindig is létezni fogsz.
A “születés” és a “halál” olyan jelek, amelyeket arra használunk, hogy dátumokat jelöljünk a naptárban. De ezek a jelek nem képviselik teljes mértékben a létezést.
Mielőtt megszülettél, már léteztél anyád méhében. És azelőtt a fogantatásodkor egyesült spermiumban és petesejtben léteztek azok az elemek, amelyekből létrejöttél. Ezek az elemek jelen voltak a nagyszüleidben és az őseidben is. Ez azt jelenti, hogy soha nem volt olyan idő, amikor nem léteztél. Csak folyamatosan átalakultál azzá, aki ma vagy.
Ugyanígy fogsz létezni halálod után is. Bár sokan negatívnak látják a halált, az csak egy újabb átalakulás – mint a felhő, amely esővé válik. Valójában a halál teszi lehetővé az életet, mert egy új létforma születését váltja ki.
Amikor életünket megérinti a halál, gyakran időre van szükségünk, hogy megértsük, mi is ez az új létezés. Fájdalmat érzünk, de a fájdalom a születéskor is jelen van. Ami elviselhetővé teszi a fájdalmat, az a tudat, hogy valami új kezdődött. Tehát, ha mélyen belenézünk, végül felismerjük a létezés új állapotát, amely a halálból fakad.
Ha az életedre úgy gondolsz, mint egy folyamatos átalakulásra, az segít legyőzni a haláltól való félelmet. És amikor megszabadulsz a szorongástól és a bánattól, amit a halál egyébként okozhatna, a világot már nem a jelek szerint fogod látni, hanem inkább a létezés gazdag szövevényének.
A béke a csendből születik.
Őseink azért fejlesztették ki a futás képességét, hogy elmenekülhessenek a veszély elől, és élelemért vadászhassanak az állatokra. Bár a legtöbb embernek már nem kell ugyanúgy futnia a túléléshez, a vadászat késztetése még mindig bele van kódolva a sejtjeinkbe. Csak a célpontunk változott. Ahelyett, hogy vadállatokra vadászunk, a pénzt, a szerelmet, az egészséget, sőt, még másokon is segítünk.
De e célok elérésére tett erőfeszítéseink során feláldozzuk a jelen pillanat csodáit, mert tekintetünk a jövőre szegeződik. Azt mondogatjuk magunknak, hogy minden erőfeszítésünkért jutalom jár – hogy egy nap elérjük a mennyországnak a mi verzióját, és boldogok leszünk. De a mennyország már elérhető számunkra. És ha abbahagynánk a futást, már most is élvezhetnénk.
A legfontosabb üzenet itt a következő: A béke a csendből születik.
Ha állandóan rohansz, vagy végtelenül keresel valamit, amiről azt hiszed, hogy nincs meg, akkor nem vagy szabad, hogy átöleld a jelen pillanat csodáját. Ahelyett, hogy itt és most kapcsolódnál az élet öröméhez, az elméd tervekkel és feladatokkal van tele. A vágyakozásnak ebben az állandó állapotában megakadályozza, hogy békében érezd magad.
Hogy megszabadulj ettől, gyakorold a céltalanságot, egy buddhista technikát, amellyel szilárdan a pillanatban rögzítheted magad.
A céltalanság nem azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit. Ez egy olyan állapot, amikor elengeded a vágyat, hogy tárgyakat vagy célokat hajszolj. Ha nincs “cél”, amit üldözni kellene, akkor szabadon lehetsz nyugodt és mélyen belefeledkezhetsz a jelenbe. Ez a mozdulatlanság békét hoz neked. Megnyitja a szemed az élet csodájára.
Ha megtanítod magad arra, hogy jelen legyél a pillanatban, az örömmel tölti meg az életedet. Ez növeli a körülötted lévő életek minőségét is.
Amikor a céltalanság állapotában vagy, már nem hajt a szorongás, hogy elérj egy célt. Ehelyett a környezetedre tudsz figyelni. Ezáltal a félelem vagy a kapzsiság helyett az együttérzés és a megértés fog motiválni.
Ebben az újonnan felébredt gondolkodásmódban a béke visszaadja azt az energiát, amelyet egyébként az elfoglaltság miatt vesztettél volna el. Ez lehetőséget ad a bölcsességednek és az együttérzésednek a növekedésre.
A mulandóság áldás.
Ahogy az ókori görög filozófus, Hérakleitosz mondta: “Soha nem léphetssz kétszer ugyanabban a folyóban”. A víz, amiben először úsztál, mire másodszor is megmártózol, már továbblépett. Hasonlóképpen, nem ugyanaz az ember vagy, aki tegnap voltál, mert a testedben lévő sejtek elhaltak és kicserélődtek.
Az emberek hajlamosak félni a változástól. Azt gondoljuk, hogy nehéz időket jelez, és elfelejtjük, hogy a változás a boldogság lehetőségét is magában hordozza. A változásnak köszönhetően a betegségek meggyógyulnak, és zsarnoki rendszerek véget érnek. Még az olyan szörnyűséges időkben is, mint a háború, amikor úgy tűnik, hogy nincs vége a láthatáron, vigasztalódhatunk azzal a tudattal, hogy semmi sem tart örökké.
Íme a legfontosabb üzenet: A mulandóság áldás.
Az emberi test hihetetlen, csodákra képes szervezet. Tud járni és beszélni, gondolkodni és érezni. De eljön az idő, amikor már nem lesz képes mindezekre. Ha tudod, hogy a tested egy nap porrá fog válni, az segíthet értékelni, hogy milyen ajándék ez. Ha elfogadod ezt a természetes átmenetet, az segíthet abban is, hogy még jobban értékeld a jelen pillanatot.
A mulandóság nem csak a fizikai tárgyakra vonatkozik. A gondolatokra és az érzésekre is vonatkozik. Mivel a belső tájképed folyamatosan változik, az “te” ebben a pillanatban nem ugyanaz, mint az “te” egy pillanattal ezelőtt. Ez azt jelenti, hogy a fájdalmaid és félelmeid is mulandóak. Ennek ismerete segít abban, hogy bátran nézz szembe a nehéz érzésekkel. Biztos lehetsz benne, hogy egy bizonyos ponton ezek az érzések változni fognak.
Belső mulandóságunk lehetőséget teremt a pozitív változásra. Ha belső képedet kertnek képzeled el, és magadat kertésznek, kiválaszthatod, hogy milyen részeit akarod ápolni, és melyeket akarod kigyomlálni. Ha a béke és a boldogság magvait táplálod, ezek a tulajdonságok virágozni fognak az életedben.
Változás nélkül nem lenne fejlődés. A magból soha nem nőne ki növény, és a gyermekből soha nem válna felnőtt. És bár mindannyiunk kertjében vannak olyan magok, amelyek nem pozitívak, mint például a harag és a félelem, dönthetünk úgy, hogy nem növesztjük ezeket a tulajdonságokat. Ha ehelyett a pozitív tulajdonságok fejlesztésére összpontosítunk, a mulandóság jobbá tesz minket.
A szabadság visszaszerzéséhez el kell engedned a vágyaidat.
Képzelj el egy halat, aki a folyóban úszik, és egy finom csalira bukkan. A hal természetesen egy pillanat alatt felkapja a csalit, anélkül, hogy észrevenné, hogy horog van benne. És csak így, a hal elvesztette a szabadságát.
A sóvárgás pont olyan, mint ez a halcsali. Hasonlítanak mindenre, amiről álmodunk, de nem látjuk, milyen mélyen horogra akasztanak minket. És ahelyett, hogy boldoggá tennének minket, végül csak szenvedést okoznak. Ha tehát elégedettnek akarjuk érezni magunkat, abba kell hagynunk a csali kergetését.
A legfontosabb üzenet itt a következő: A szabadság visszaszerzéséhez el kell engedned a sóvárgásaidat.
Mindenkinek vannak sóvárgásai. A vágyakozás érzése visszavezethető a mélységes halálfélelmeinkre, amelyek születésünk pillanatában jöttek el hozzánk. Anyánk hirtelen abbahagyta az oxigénellátást – és nekünk magunknak kellett lélegeznünk.
Ez az eredeti félelem a túlélésünkért csecsemőként is velünk marad, ezért megtaláljuk a módját, hogy meggyőzzük a felnőtteket, hogy gondoskodjanak rólunk. De még akkor sem múlik el a félelem, amikor cselekvőképes felnőttekké válunk.
Vágyunk a kapcsolatra, és félünk az elhagyatottságtól, ezért intim kapcsolatokat keresünk, hogy kevésbé érezzük magunkat egyedül. De ha ezekhez nem társul szeretet, a végén még inkább elszigeteltebbnek érezzük magunkat.
A sóvárgással az a nehézség, hogy nem teljesít be, még akkor sem, ha pontosan azt kapjuk, amire vágyunk. Valami többre vagy valami újra fogsz vágyni, ami azt jelenti, hogy soha nem leszel elégedett. És így, ha a szemed a díjra szegezed, nem fogod értékelni az életet a jelen pillanatban.
Ahhoz, hogy megszabadulj ettől a káros mintától, el kell engedned, amire vágysz.
Kezdd azzal, hogy mélyen elgondolkodsz a helyzeteden, így pontosan meg tudod határozni, mi az, amire vágysz. Ez lehet például egy bizonyos munka. Ez jelenti a csalit.
Ezután őszintén vizsgáld meg a vágyadat, hogy kiderítsd, van-e benne horog – valami, ami elrabolja a szabadságodat, például az, hogy hosszú órákat kell dolgoznod, vagy hogy nagyfokú stressznek kell kitenned magad.
Végül gondolkodj el azon, hogy ez a horog jelent-e bármilyen veszélyt számodra. Például milyen hatással lesz az a munka az egészségére és a kapcsolataira? Annak megértése, hogy egy sóvárgás milyen szenvedést okozhat, gyakran elég ösztönző ahhoz, hogy elengedd.
Nem tudsz a pillanatnak élni, ha nem nézel szembe a szenvedéseddel.
Amikor egy újszülött baba sír, az édesanyja a kiságyhoz siet, és gyengéden a karjába veszi. A csecsemő ölelésének eme aktusa enyhíti a szenvedését, még akkor is, ha az édesanyja még nem tudja, mi a fájdalmának oka. Ha a csecsemő édesanyja magára hagyná, miközben sír, csak még jobban felzaklatná.
A fájdalom, amit hordozunk, olyan, mint az a csecsemő – vigaszért kiált. De a szerető anyával ellentétben mi gyakran hátat fordítunk neki. Ahelyett, hogy a fájdalmunkkal foglalkoznánk, elfoglaltsággal tereljük el a figyelmünket. A telefonunkat, a munkánkat és a sóvárgásainkat használjuk arra, hogy elnyomjuk a fájdalmunk hangját.
Pedig csak úgy gyógyulhatunk meg, ha szeretettel fogadjuk el, amit érzünk.
Íme a legfontosabb üzenet: Nem tudsz a pillanatnak élni, ha nem nézel szembe a szenvedéseddel.
A gyógyulás egy átalakító aktus, amely helyreállítja a békét és a boldogságot az életedben. De a gyógyulás csak akkor történhet meg, ha teljesen jelen vagy, és őszintén nézel a fájdalmadra. Gyakran azért nem tudod ezt megtenni, mert olyan körülmények vagy érzések nyomasztanak, amelyek megakadályozzák a pillanathoz való hozzáférésedet.
Például lehet, hogy csapdába esett a munka, a rohanó életmód, a bánat, a harag vagy egy elhanyagolt kapcsolat miatt. Vagy egy sóvárgás – például a pénz, a hatalom vagy az étel – csábított el. Mindezek a figyelemelterelések elfedik a vigaszra vágyó fájdalmat.
Ahhoz, hogy felszabadítsd magad, és elkezdd a gyógyulási folyamatot, kezdd azzal, hogy meditálsz arról, mi akadályoz meg abban, hogy a pillanatban légy. Kérdezd meg magadtól, honnan származnak ezek az akadályok, és miért léteznek.
Ezután gondolkodj el a prioritásaidról. Vajon az a dolog, ami visszatart, fontosabb, mint az, hogy teljes életet élj? Ha tudod, hogy a legfőbb prioritásod a mélységben való élet, az segíteni fog elengedni a zavaró tényezőket. Amint megszabadultál tőlük, a fájdalmad elismerésével és átélésével dolgozhatsz a gyógyuláson.
A fájdalom elfogadásának sokféle módja van; az írás, a rajzolás vagy a zenehallgatás csak néhány ezek közül. Thich Nhat Hanh verseket ír, hogy felfedezze a fájdalmát. Vagy felidéz egy pozitív emléket, amely vigaszt nyújt neki, például ha kedvenc cédrusfáira vagy egy gyermek nevetésére gondol. Ha ezeket a dolgokat teszed, az emlékeztetni fog arra, hogy a világ még mindig tele van csodával, még a szenvedésed pillanatában is.
A nirvána nem egy cél, amit a halál után érsz el; ez egy életállapot.
Amikor Thich Nhat Hanh Kuala Lumpurban járt egy oktatási körúton, látott egy Nirvana nevű céget reklámozó óriásplakátokat, amely buddhista temetkezési szolgáltatásokat nyújtott. Nem tartotta jó névválasztásnak, mert Buddha soha nem hozta összefüggésbe a nirvánát a halállal.
A nyugati buddhista tudósok félrevezető módon a nirvánát az örök halálként definiálták, amely a reinkarnáció utolsó ciklusa után következik be. Ez a meghatározás azonban nem felel meg a Buddha tanításainak; nem lehet örök halál, ha a létezés folyamatos.
Ehelyett a Buddha a nirvánát úgy írta le, mint azt a kellemes érzést, amit akkor tapasztalsz, amikor a szenvedéseid enyhülnek – mint a megkönnyebbülés, amit akkor érzel, amikor kihúzol egy tüskét a lábadból. Ez nem egy díj, amit akkor kapsz, amikor az élet véget ér. Ez egy olyan állapot, amely mindenki számára elérhető, minden nap.
A legfontosabb üzenet a következő: A nirvána nem egy cél, amit a halál után érsz el; ez egy életállapot.
Minden ember hordoz egy belső tüzet, amely a szorongás, a sóvárgás és a megbánás táplál. De ha ezeket a nehéz érzéseket meditációval átalakítod, megtapasztalhatod a békét. Ez az állapot a nirvána.
A nirvánát kis adagokban megtapasztalhatod a napod során. Minden létezés folytonosságának felismerése az egyik módja az elérésének, mivel ez enyhíti a haláltól való félelmet. Amikor a folyamatos létezés szemszögéből meditálsz a világra, elengedheted az olyan jelek korlátait, mint az “élet” és a “halál”, tudva, hogy ezek nem a valóságot képviselik. Ez békét hoz neked.
Az a felfogás, hogy a nirvána jutalom, sok embert arra késztet, hogy úgy érezze, nem elég megvilágosodott ahhoz, hogy megtapasztalja azt. De ez nem igaz.
Még miután Buddha megvilágosodott, akkor is ember maradt. Még mindig szenvedett a fájdalomtól, az éhségtől, a hidegtől és a fáradtságtól. Érzelmeket is tapasztalt, mint minden ember. De képes volt elérni a nirvánát, mert tudta, hogyan kezelje a szenvedését. Ha ti is így tesztek, ti is el fogjátok érni a nirvánát.
A szenvedés nem olyasmi, amit csak egyszer lehet legyőzni. Mindig a létezés része lesz, ezért mindig szembe kell nézned vele, és meditációval kell átalakítanod. De a szenvedéssel együtt jár a felébredés is. Amikor belenézel a szenvedésed szívébe, és annak tüzét édes megkönnyebbüléssé változtatod, belépsz a nirvánába.
Összefoglaló
Igazán élni azt jelenti, hogy a pillanatban élni. De az itt és most-ban élni kihívást jelent. A sóvárgás és a törekvések megakadályozhatják ezt. Ha pedig nehéz érzelmektől szenvedsz, akkor el akarsz majd zárkózni a jelenből, vagy elfoglaltsággal leplezni az érzéseidet, mert túl nehéznek tűnik szembenézni velük. De amikor megtalálod a bátorságot, hogy csendben legyél és elfogadd a fájdalmadat, elkezdesz gyógyulni és megszabadulsz a békédet elrabló zavaró tényezőktől. Ez lehetővé teszi, hogy mélyen kapcsolódj az életed csodájához, pontosan úgy, ahogyan az kibontakozik.
Megvalósítható tanácsok:
Használd a légzésmeditációt a nyugtalanság leküzdésére.
Ha állandóan egyik tevékenységről a másikra rohansz, szoktasd rá magad arra, hogy megkérdezd magadtól, mi motiválja a tetteidet. Például, amikor a tévé távirányítójáért nyúl, kérdezze meg magától, hogy valóban meg akar-e nézni egy bizonyos műsort – vagy csak egy könnyű menekülésre vágyik. Ha a tévénézéssel próbálod elfedni a szenvedést, koncentrálj a légzésedre, és fogadd el, ahogyan érzed magad. Használd ki a pillanatot arra, hogy újra kapcsolatba lépj a körülötted lévő világgal, és emlékezz arra, hogy mélyen támogatnak téged, mert nem vagy egyedül.
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.