Hogyan gyógyuljunk meg a nehéz, elutasító vagy önző szülőkből?
Az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermekei (2015) feltárja azokat a negatív hatásokat, amelyekkel sok felnőttnek kell szembenéznie annak következtében, hogy távoli, elutasító vagy önző szülőkkel nőtt fel. Az érzelmileg éretlen gondviselők viselkedésének demisztifikálásától kezdve a személyes fejlődéshez szükséges gyakorlati eszközök biztosításáig lépésről lépésre útmutatót nyújt a régi sebek gyógyításához és egy pozitívabb jövő felvállalásához.
A szerzőről
Lindsay C. Gibson, PsyD, klinikai pszichológus, aki az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermekeinek pszichoterápiájára specializálódott. Emellett a Who You Were Meant to Be című könyv szerzője, és havonta közreműködik a Tidewater Women magazin wellness rovatában.
Útmutató az érzelmileg éretlen szülők által okozott gyermekkori traumák gyógyításához.
Bár a társadalom hozzászokott ahhoz az elképzeléshez, hogy a szülőknek érettebbnek kellene lenniük a gyermekeiknél, ez nem mindig bizonyul igaznak.
Előfordul, hogy a rendkívül érzékeny gyerekek néhány rövid életév alatt érzelmileg sokkal képzettebbé válnak szüleiknél. Mi történik akkor, ha az érzelmileg éretlen szülőknek nincsenek meg a gyermekeik igényeinek kielégítéséhez szükséges készségeik?
Az eredmény az elhanyagoltság és a magányosság mély érzése, amely felnőttkorban is folytatódik. A jó hír az, hogy ezek a mély érzelmi sebek begyógyíthatók.
Az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermekei című könyv Lindsay C. Gibson klinikai pszichológus gondolatait tárja fel. Egy olyan szindrómáról rántjuk le a leplet, amely nagyon gyakori – de ritkán beszélnek róla. Mélyre merülünk az érzelmileg éretlen szülők jellemzőiben, és megvitatjuk a hatékony kommunikáció egészségesebb módszereit. Végül felfedezzük, hogyan ismerhetjük fel az érzelmi érettséget, hogyan szabadulhatunk meg a negatív gondolkodási mintáktól, és hogyan tehetünk egy lépéssel közelebb egy pozitívabb élet felé.
Az érzelmi intimitás hiánya mély magányt eredményez a gyermekek és a felnőttek számára egyaránt.
Mielőtt elkezdenénk, szánj egy pillanatot arra, hogy elgondolkodj a gyermekkorodon. Milyen szavakkal írná le a tapasztalatait? Mit érez, amikor visszagondol arra az időszakra?
Ha érzelmileg éretlen szülő mellett nőttél fel, akkor jó esély van rá, hogy a harag, az árulás és a magányosság érzései még mindig benned vannak. Még az is lehet, hogy kényelmetlenül vagy szégyenkezve érzi magát, amiért így érez.
Az igazi érzelmi intimitás azt jelenti, hogy elég biztonságban érzed magad ahhoz, hogy a legmélyebb érzéseidet közöld valakivel. Ez az emberi kapcsolatok mélyen kiteljesedő része, amely által úgy érezzük, hogy olyannak látnak bennünket, amilyenek valójában vagyunk. Enélkül a gyerekek és a felnőttek egyaránt megtapasztalhatják a magány mély érzését.
Az érzelmi magány elszigetelő élmény lehet, különösen, ha gyermekkori elhanyagolásból ered. Ha egyik vagy mindkét szülőd nem volt elég érett ahhoz, hogy megfelelő érzelmi támogatást nyújtson, valószínűleg érezted a hatását – még akkor is, ha akkoriban nem értetted, mi történik.
Ha gyermekként nem kapjuk meg a szükséges érzelmi kapcsolatokat, akkor felnőttként biztonságérzet és összességében gyenge önérzet alakulhat ki bennünk. Bár kívülről láthatatlanok, ezek a sebek ugyanolyan fájdalmasak lehetnek, mint bármilyen fizikai sérülés.
Amit a legtöbb ember nem tud, hogy ezek a fájdalom és magányosság érzései valójában jó dolog. A testünk így üzeni nekünk, hogy érzelmi kapcsolatra vágyunk. Valójában erős biológiai szükségletünk van arra, hogy érzelmi közelségben legyünk másokkal.
Az emberi történelem során a csoporthoz tartozás mindig is biztonságot jelentett. Már a legkorábbi őseink is nagyobb valószínűséggel maradtak életben, ha élvezhették az egymáshoz való közelség biztonságát.
Ha egyszer elkezdesz figyelni az érzelmeidre, ahelyett, hogy eltaszítanád őket magadtól, képes leszel hitelesebb, autentikusabb kapcsolatokat kialakítani. Ha képes vagy azonosítani az érzelmi magányosságod gyökerét, az az első lépés a gyógyulás felé.
Hogyan ismerjük fel az érzelmi éretlenség jeleit?
Ha idáig eljutottál, jó eséllyel gyanítod, hogy egyik vagy mindkét szülőd érzelmileg éretlen volt. De honnan tudhatod biztosan?
Hiszen jelentős stressz vagy kimerültség hatására bárki elveszítheti az érzelmi kontrollt, vagy átmenetileg impulzívvá válhat. Ami az igazán érzelmileg éretlen szülőket megkülönbözteti, az a viselkedésmintájuk. Ha valaki nincs teljesen felkészülve a bonyolult érzelmek kezelésére, hajlamos arra, hogy bizonyos negatív tulajdonságokat ismétlődően mutasson.
Ami még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy a legtöbb érzelmileg éretlen viselkedés nem tudatos – a szülő gyakran nincs tudatában annak, hogy tettei hogyan hatnak a gyermekeire.
Bár az érzelmileg éretlen szülőknek különböző típusai léteznek, általában mindegyiküknek hasonló a személyiségprofilja – a nárcizmus, az érzéketlenség és a valódi érzelmi intimitás iránti korlátozott tolerancia áll a középpontban.
A valóban érzelmileg éretlen szülőkkel a kommunikáció nagyon nehéz lehet, sőt néha lehetetlennek tűnhet. Az interakciók során előfordulhat, hogy teljesen bezárva és elhanyaholva érzi magát. Személyiségük egyik legkimerítőbb aspektusa, hogy nem hajlandóak az egészséges kapcsolat fenntartásához szükséges érzelmi munkát elvégezni.
Az ilyen típusú szülőknek nincs elég önbizalmuk ahhoz, hogy beismerjék, hogy tévedtek, és ellenállnak a saját hibáik kijavításának. Ironikus módon az érzelmileg éretlen emberek a saját szükségleteikre irányuló figyelemre vágynak, de nem valószínű, hogy mások szükségleteire reagálnak.
Az érzelmileg éretlen szülők is inkább a behálózottságra, mint az intimitásra törekednek. Az összefonódás akkor következik be, amikor két ember intenzív, társfüggő kapcsolaton keresztül találja meg identitását. Ez úgy is megnyilvánulhat, hogy “kedvenceket választanak” a gyermekeik közül.
Ha valaha is úgy érezted, hogy a szülőd jobban bánt a testvéreddel, mint veled, akkor valószínű, hogy a “kedvenc” testvér is érzelmileg éretlen volt. Az érzelmi érettség alacsony szintje kölcsönös egymásba gabalyodó kapcsolatba húzhatja az embereket.
Végül, mivel hiányzik a szilárd önérzetük, az érzelmileg éretlen szülők általában megkövetelik, hogy a gyermekeik vagy a saját káros viselkedésüket tükrözzék, vagy az általuk megfelelőnek tartott szerepet játsszák. Élvezik azt az elképzelést, hogy minden családtagnak meghatározott szerepe van, mert ez segít nekik leegyszerűsíteni az összetett problémákat, így könnyebben kezelhetővé válnak.
Az érzelmileg éretlen szülői magatartás négy különböző stílusa
Remélhetőleg mostanra már kicsit magabiztosabban azonosítja azokat a jellemzőket, amelyek minden érzelmileg éretlen szülőben közösek. Ezzel az információval felvértezve most egy kicsit mélyebbre merülhetünk, és megvitathatjuk az érzelmileg éretlen szülők négy fő típusát.
Az első típus az érzelmi szülő. Ironikus módon az ilyen szülőket az érzelmeik irányítják – gyakran vadul ingadoznak a túlzott bevonódás és a gyermekeik életéből való teljes kivonulás között. Ennek a típusnak a legfontosabb jellemzője, hogy gyakran ijesztően instabilak.
Gyakran saját szorongásaiktól elborulva, az apró problémákat teljes katasztrófának tekintik. Ez azt jelenti, hogy az egész családnak tojáshéjon kell járnia körülöttük, mindig ügyelve arra, hogy ne váltsanak ki érzelmi robbanást.
A második típus a hajszolt szülő. Ez a személyiségtípus megszállottan célorientált és örökké elfoglalt. Állandóan a tökéletességre törekszenek, ami az életük minden részletére kiterjed – még a gyerekeikre is.
Bár ritkán mutatnak valódi empátiát, az ilyen típusú szülők élvezik, hogy teljes mértékben irányíthatják gyermekeik életét.
A harmadik típus a passzív szülő. Amint azt már sejthetted, ezek a szülők laissez-faire stílusú elkötelezettséget alkalmaznak. Ezáltal általában kevésbé károsak, mint a másik három típus, de még így is számos negatív hatással járnak.
Mivel például a passzív szülők mindent megtesznek azért, hogy elkerüljenek mindent, ami felzaklathatja őket, ezért gyakran szívesen háttérbe szorulnak egy dominánsabb partnerrel szemben. Ez néha fizikai és érzelmi bántalmazáshoz vezethet mind a saját, mind a gyermekeik számára.
A negyedik és egyben utolsó típus az elutasító szülő. Akár enyhe, akár súlyos, ezek a szülők nem élvezik az érzelmi intimitás semmilyen szintjét. Emiatt a toleranciájuk mások igényeivel szemben nem létezik.
Ennek eredményeképpen a többi családtaggal való interakcióik általában abból állnak, hogy dühösek lesznek, parancsolnak másoknak, vagy teljesen elszigetelődnek. Valójában ezeknek a szülőknek a viselkedése elgondolkodtató, hogy miért is vannak egyáltalán gyerekeik.
Bár mindegyik szülőtípus más-más viselkedéssel ássa alá gyermeke biztonságérzetét, mind a négy stílus bizonytalan érzelmi támogatást nyújt gyermekének, és nagyon kevés empátiát mutat iránta.
Mint korábban megtudtuk, az érzelmi biztonság hiánya pusztító hatással lehet a gyermekekre, ami követi őket felnőttkorukban is. A következő részben arról lesz szó, hogy a gyerekek hogyan tanulnak meg megbirkózni ezekkel a negatív hatásokkal.
Megküzdési mechanizmusok: Internalizálók vs. externalizálók
Az érzelmileg elhanyagolt gyermekkorból két különböző személyiségtípus alakulhat ki – internalizálók és externalizálók. Annak meghatározása, hogy melyik stílust vettük át, fontos része a gyógyulásnak. Tehát mi különbözteti meg pontosan ezeket a megküzdési mechanizmusokat?
A két típus megkülönböztetésére hasznos hasonlat, ha úgy gondolunk rájuk, mint készülékekre. Az externalizátorok a hálózatra csatlakoztatva nyerik az energiájukat, míg az internalizátorok elemmel együtt érkeznek.
Az externalizátorok hajlamosak erősen reaktívak lenni, és még azelőtt cselekedni, hogy igazán gondolkodni tudnának. Kifelé mutatják depressziójukat, szorongásukat vagy fájdalmukat, és gyakran impulzívan cselekszenek, hogy eltereljék a figyelmüket a saját problémáikról. Mivel nem hajlandók önreflexióra, az externalizálók általában másoktól keresnek támogatást – és őket is hibáztatják a problémáikért.
Ezzel szemben az internalizálók önmagukban keresik a megoldást. Mivel saját belső erőforrásaikra támaszkodnak, úgy tűnhet, hogy az internalizálóknak kevesebb figyelemre van szükségük – bár a valóságban ez éppen ellenkezőleg van. Mivel rendkívül érzékenyek és természetesen éleslátóak, ez a személyiségtípus nem tud nem észrevenni, ha nincs valódi érzelmi kapcsolat a szüleikkel.
Mint a legtöbb dologban az életben, itt is kulcsfontosságú az egyensúly megtalálása. A kívülállóknak jót tehet, ha megtanulják, hogyan találják meg önmagukban a kontrollt. Az internalizálóknak meg kell tanulniuk, hogyan keressenek bátrabban segítséget másoktól.
Akár internalizálják, akár externalizálják az érzéseiket, az érzelmileg éretlen szülők legtöbb gyermeke gyógyító fantáziákat gyárt arról, hogy egy nap hogyan lehetne jobb az életük. Ezek a fantáziák reményteli forgatókönyvek egy olyan jövőről, ahol végre szeretik és törődnek velük.
Ha a gyermek valódi identitását a szülei elutasítják, akkor kialakulhat egy szerep-én is – egy eljátszandó szerep, amely biztosítja a helyét a családban. Például egy természeténél fogva kíváncsi és kíváncsi gyermek csendesebb, passzívabb szerepet vállalhat, hogy a szülőjét megnyugtassa.
A gyerekek azért hozzák létre ezeket a szerepeket és fantáziákat, hogy segítsenek nekik túlélni a nehéz gyermekkort. Ez azonban csak csalódáshoz vezet, amikor felnőttként már nem tudják fenntartani a látszatot.
A következő részben az érzelmileg éretlen szülővel való bánásmód egészségesebb megközelítését tárgyaljuk. Ha megtanulsz túllátni a gyermekkori reményeid és kulturális hiedelmeid mögé, képes leszel új megvilágításban látni a szüleidet. Ahelyett, hogy érzelmi szabotázsuk áldozatául esnél, képessé válsz arra, hogy megvédd saját érzelmeidet és megőrizd egyéniségedet.
Hogyan használd az érettségtudatossági megközelítést
Gyermekként nehéz lehet objektíven látni a szüleinket. Végül is, nem azt tanítják nekünk, hogy a szüleinknek kellene a hőseinknek lenniük? Szerencsére, ahogy felnőtté válunk, szabadságot kapunk arra, hogy értékeljük, hogy a szüleink valóban azt a gondoskodást adták-e nekünk, amire szükségünk volt.
Az érzelmi szabadság elnyerésének első lépése, hogy megtanuljuk, hogyan váljunk megfigyelővé, ahelyett, hogy reagálnánk. Ehhez minden interakciót a nyugodt középpontból kell megközelítenünk. Ennek számos módja van. Vehetsz mély lélegzeteket, megfeszítheted és ellazíthatod az izmaidat, vagy akár nyugtató tájat is elképzelhetsz.
Ezután úgy kell gondolkodnia, mint egy tudósnak. Ha ez segít, akár úgy is tehetsz, mintha egy terepkutatást végeznél. Mentálisan jegyezd fel, hogyan reagál rád a szülőd. Milyen a testbeszédük? Nyugodtnak vagy ingerültnek tűnik? Tényleg figyelnek rád, vagy csak próbálnak megnyugtatni? Felismered valamelyik érzelmileg éretlen viselkedést, amiről korábban beszéltünk?
Miután elérte az objektivitás állapotát, elkezdheti alkalmazni azt, amit Gibson a háromlépcsős érettségi tudatosság megközelítésnek nevez.
Az első lépés az, hogy kifejezd magad és engedd el magad. Mondd el a szülődnek, amit mondani szeretnél, de ne aggódj az eredmény irányítása miatt. Nem számít, hogyan reagálnak rád – a lényeg, hogy kifejezd a valódi érzéseidet.
A második lépés az, hogy az interakcióra koncentrálj, ne magára a kapcsolatra. Tűzz ki egy célt, hogy mit szeretnél elérni a beszélgetéssel. Mondhatod például, hogy “el akarom mondani anyámnak, hogy mit érzek valójában, anélkül, hogy felhúzná magát”.
A harmadik lépés az, hogy kezeljük ahelyett, hogy részt vennénk benne. Érzelmileg éretlen emberekkel való foglalkozás kimerítő élmény lehet. Ehelyett egyszerűen próbálja meg kezelni az interakciót. Például lehet, hogy át kell irányítania a beszélgetést, ha a szülője megpróbálja elterelni vagy más irányba terelni azt. Maradjon udvarias, de legyen tisztában azzal, hogy lehet, hogy többször is fel kell vetnie a problémát, mire választ kap.
A lényeg itt az, hogy megszabadulj attól a kötelezettségtől, hogy folyamatosan próbáld “rendbe hozni” a szülőddel való kapcsolatodat. Ne feledd, hogy nem tudod irányítani a szülőd viselkedését – csak azt tudod irányítani, hogyan reagálsz rá.
Az érzelmileg érett viselkedés felismerése segíthet abban, hogy egészségesebb kapcsolatokat keress.
Az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermekei hajlamosak abban a hitben felnőni, hogy az egészséges, gyümölcsöző kapcsolat túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. E gondolat mögött az a félelem rejtőzik, hogy soha senki nem fogja őket olyannak szeretni, amilyenek valójában.
Igazi önmagad visszaszerzése segíthet megtanulni, hogy végre konstruktív módon lépj kapcsolatba a szüleiddel. Egy másik dolog, amit tehetsz? Csiszolj azon a képességeden, hogy felismerj egy igazán érzelmileg érett embert. Ez segíteni fog abban, hogy kölcsönösen kielégítő kapcsolatokat teremts a közvetlen családodon túl is.
Honnan tudhatod tehát, hogy valaki érzelmileg érett-e? Milyen jellemzőket kell keresned?
Az érzelmileg érett ember legfontosabb jellemzői, hogy reális és megbízható. Látják a problémákat, és megpróbálnak valódi megoldást találni ahelyett, hogy azon ragaszkodnának, hogy szerintük hogyan kellene lennie a dolgoknak. Mivel ilyen erős önismerettel rendelkeznek, nem valószínű, hogy váratlan következetlenségekkel lepik meg szeretteiket.
Az érzelmi érettség másik jele, hogy képesek nevetni önmagukon. Az érett emberek nem sértődnek meg könnyen, és gyorsan viccelődnek saját hiányosságaikon. Megértik, hogy nem tökéletesek – és nem várják el, hogy te is az legyél. Az ilyen emberek hajlandóak önreflexióra, és ha szükséges, belevetik magukat a munkába, hogy változtassanak a viselkedésükön.
Az érzelmileg érett emberek emellett jellemzően rugalmasak, kiegyensúlyozottak és őszinték. Őszintén érdeklődnek az egyedi belső élményeid iránt, és szeretnének megismerni téged.
Végezetül, az érzelmileg érett emberekkel élvezetes együtt lenni! Ez nem azt jelenti, hogy mindig boldogok, de van egy olyan általános pozitív kisugárzásuk, ami miatt szívesen töltesz velük időt.
Amikor felnőttként randizunk vagy új barátságokat keresünk, csábító lehet visszaesni a régi, káros mintákba, amelyeket gyerekkorunkban alakítottunk ki. Azonban az érzelmileg érett viselkedésformák felismerése olyan egészséges és kielégítő kapcsolathoz vezethet, amilyenre mindig is vágytál.
Összefoglaló
Az érzelmileg éretlen szülővel való felnövekedésnek pusztító hatásai vannak a gyerekekre, amelyek követik őket felnőttkorukban is. Akár internalizálják, akár externalizálják ezeket a negatív érzéseket, a gyerekek gyakran káros megküzdési mechanizmusokat alakítanak ki, amelyek csak súlyosbítják a problémát. Felnőttként megvan a lehetősége, hogy végre kiszabaduljon ezekből a régi, romboló gondolkodási mintákból.
Ha megtanulod felismerni az érzelmileg érett viselkedést és elfogadod valódi énedet, elkezdhetsz gyógyulni. Nemcsak a szüleiddel leszel képes objektívebb módon kapcsolatba lépni, hanem olyan emberekkel is képes leszel kapcsolatot teremteni, akik végre úgy törődnek veled, ahogyan szükséged van rá.
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.