Útmutató a spirituális megvilágosodáshoz
A Most hatalma (1997) konkrét módszert kínál a szenvedés megszüntetésére és a belső béke elérésére, a teljes jelenben való életre és az elmétől való elszakadásra. A könyv megtanít arra is, hogy elszakadj az “egódtól” – az elme azon részétől, amely a gondolkodásod és a viselkedésed feletti kontrollra törekszik. Azt állítja, hogy ezáltal megtanulhatod elfogadni a jelent, csökkentheted a megélt fájdalmak mennyiségét, javíthatod a kapcsolataidat és általában véve jobb életet élhetsz.
A szerzőről
Eckhart Tolle egy német származású, Kanadában élő ember, aki élete nagy részében depressziós volt, amíg át nem élte azt, amit ő “belső átalakulásnak” nevezett. Ennek hatására spirituális vezető lett, és megírta A most hatalma című bestseller önsegítő bibliát.
Sokan az időnket vagy a megbánással teli múlt csapdájában töltjük, vagy egy olyan jövő miatt szorongunk, amelyet reményeink szerint nem tudunk irányítani. Ugyanakkor azonban abba a reménybe is kapaszkodunk, hogy valahogyan javíthatunk az életünkön, boldogabbá válhatunk, és megtalálhatjuk a megvilágosodást, még akkor is, ha nincs világos elképzelésünk arról, hogyan tehetnénk ezt meg.
Lépjünk be A most hatalma című könyvbe, amelyben Eckhart Tolle bestselleríró és neves spirituális vezető számos módszert kínál az olvasóknak, amelyekkel eligazodhatnak belső életük bonyolult terepén, valamint a múlthoz, jelenhez és jövőhöz való viszonyukban.
Tolle (nagyon is gyakorlatias) filozófiájának középpontjában a jelen pillanatban való élet hangsúlyozása áll, mint a legtöbb fájdalom elkerülésének módja, amelyet általában megtapasztalunk. Ennek érdekében a könyv az elme és a szenvedés közötti kapcsolatra összpontosít, és számos nézőpontot kínál arra a számos önpusztító módra, ahogyan az elménket használjuk – például arra, hogy a szenvedés körforgásába zárjuk magunkat, és megakadályozzuk, hogy boldogok legyünk.
A Most hatalma emberek millióinak segített abban, hogy javítsák életüket, beleértve a másokkal való kapcsolataikat, és ami döntő fontosságú, hogy növeljék önbecsülésüket és teljes mértékben elkötelezzék magukat az életük iránt.
Ha csak a jelenre koncentrálsz – és figyelmen kívül hagyod a múltat vagy a jövőt -, jelentősen javíthatsz az életeden.
Sokan szeretnénk megtalálni a belső békét és javítani az életünkön. Keressük – egyszóval – a megvilágosodást, mégsem tudjuk, milyen lépéseket tegyünk, hogy megtaláljuk.
Nos, az első lépés talán könnyebb, mint gondolnád.
Hajlamosak vagyunk a múltban és a jövőben élni. Az egyik pillanatban visszaemlékezünk vagy sajnálkozunk, a következőben tervezgetünk vagy aggódunk. Eközben elhanyagoljuk azt az egyetlen pillanatot, ami teljes mértékben a rendelkezésünkre áll: a jelent.
Most.
Csak a jelen fontos, mert semmi sem történik a múltban vagy a jövőben; a dolgok csak a jelen pillanatok folyamatos áramlásában történnek.
Amikor valamit érzel, azt az érzést a jelenben éled meg, mert az érzékszerveid csak erről a konkrét pillanatról tudnak információt adni. Amikor tehát azt mondjuk, hogy valami a múltban történt, az nem egészen igaz: valójában egyetlen, jelen pillanatban történt.
Valójában, amit mi “múltnak” nevezünk, az valójában egykor jelenlévő pillanatok gyűjteménye, amelyek már elmúltak. Hasonlóképpen, a “jövő” olyan jelenbeli pillanatokból áll, amelyek még nem érkeztek el.
Amint ez azt sugallja, nincs semmi előnye annak, ha a jövő miatt aggódunk, vagy a múltban élünk, de sok előnye van annak, ha “a jelenben” élünk. Ha ezt sikerül elérned, nem fogsz nagyobb problémákat tapasztalni, csak apróbbakat, amelyekkel akkor foglalkozhatsz, amikor felmerülnek.
Például egy olyan kihívást jelentő feladat, mint egy tudományos dolgozat megírása, gyakran túl nagynak és bonyolultnak tűnik ahhoz, hogy teljesíthető legyen. Ha szorongsz a hátralévő munka miatt, vagy sajnálod a múltban elmulasztott lehetőségeket, hogy dolgozz rajta, akkor nem jutsz semmire. Ha azonban csak egy-egy apró problémát oldasz meg – az adatok összegyűjtése, a szerkezet kidolgozása, az első fejezet megírása -, könnyebben fogod teljesíteni.
Próbálj tehát a jelenben élni! Ne ragaszkodj a múlthoz, és ne félj a jövőtől, és meglátod, milyen drámaian javulni fog az életed.
Egy részednek szüksége van a fájdalomra a túléléshez, és ez hozza létre a legtöbb fájdalmat, amit megtapasztalsz.
Tegyük fel, hogy sikerül a jelenben élned, és nem aggódsz a múlt vagy a jövő miatt. Mi történik, amikor ezután fájdalmat tapasztalsz? Ha a fájdalmat a jelen pillanatban érzed, hogyan tudod kezelni mind a fizikai, mind az érzelmi szenvedést?
A fájdalom nem más, mint a külső dolgokkal szembeni, saját magad által létrehozott belső ellenállás, amit nem tudsz megváltoztatni. Fájdalmat akkor tapasztalsz, amikor elégedetlen vagy azzal, ahogy a dolgok állnak, de nem érzed magad elég erősnek ahhoz, hogy megváltoztasd őket. Ez érzelmi szinten negatív érzésként nyilvánul meg.
Mivel sokat gondolsz a múltra és a jövőre, de csak a jelenben tudsz élni, sok olyan dolgon, amivel elégedetlen vagy, nem tudsz változtatni. Ezért kialakul benned egy belső ellenállás a dolgok jelenlegi állapotával szemben – amit fájdalomként élsz meg.
A saját magad által létrehozott fájdalom másik aspektusa a “fájdalomtest”, az én egy olyan része, amelynek szüksége van arra, hogy fájdalmat érezz, hogy túlélhessen.
Mivel a fájdalomtest az ön fájdalmas tapasztalataiból áll, ezért növekszik és erősödik, valahányszor fájdalmat érez. Ezért megpróbál szerencsétlenné és szomorúvá tenni téged.
Ez a körforgás nagyon sokáig folytatódhat, míg végül a fájdalom az ön lényegi részévé válik: teljesen azonosulni fog a fájdalomtestével. Mivel a fájdalom ekkorra már olyan fontos része lesz az életednek, hogy félni fogsz elengedni, mert ezzel az identitásodat tennéd kockára.
Ha például valami bosszant vagy frusztrál, és úgy érzed, hogy dühös leszel, a fájdalomtested átvette az irányítást. A düh elhomályosítja a racionális gondolkodás és cselekvés képességét, és egyszerűen még több fájdalomhoz vezet.
Még ha úgy tűnik is, hogy minden fájdalom a külső világból származik, valójában nagyrészt saját magad teremted: belülről jön. A jó hír az, hogy mivel saját magad teremtetted, tehetsz ellene valamit.
Az “ego” az elméd azon része, amely megakadályozza, hogy boldog légy.
Gondolkodtál már azon, hogy egyes emberek miért szabotálják magukat? Miért van az, hogy bár senki sem akar szerencsétlen lenni, mégis miért olyan sokan boldogtalanok?
A bűnös az ego – az elméd egy része, amely anélkül irányítja a gondolataidat és a viselkedésedet, hogy észrevennéd.
Mivel nem lehet könnyen megfigyelni, a legtöbb ember nem tudja, hogy az ego milyen mértékben irányítja az életét. Ha például később visszagondolsz egy vitára, amit valakivel folytattál, észreveheted (és talán meg is bánod), hogy túlreagáltad a dolgot. Pedig a vita sűrűjében egyszerűen nem voltál tudatában annak, hogy bármi is befolyásolja vagy irányítja a gondolkodásodat és a viselkedésedet.
Miért teszi ezt az ego? Mert az ön nyomorúságától függ a további létezése, ezért minden lépésnél akadályozza a boldogságot, és a saját érdekei ellen cselekszik.
Az elméd egy olyan romboló részének létezése, amely nyomorúságot okoz, megmagyarázná, hogy miért szenved annyi ember, annak ellenére, hogy senki sem akar aktívan boldogtalan életet élni. Egyes emberek például szándékosan szabotálják a saját boldogságukat azzal, hogy úgy döntenek, hogy mélyen romboló és fájdalmas kapcsolatokban maradnak.
Az ego konfliktushelyzetekbe sodorja Önt másokkal, és boldogtalanná teszi Önt a jelenlegi helyzetével, hogy így irányítást szerezzen a viselkedése és gondolkodása felett.
Amikor például két vagy több egó találkozik, dráma következik – ahogyan azt kis irodákban vagy háztartásokban is láthatjuk. Bár az emberek békésen szeretnének együtt élni, egóik bosszantják őket jelentéktelenségeken, és túlreagálásra késztetik őket. Ha hirtelen tüzes vitába keveredsz egy olyan apróság miatt, mint például, hogy kinek a sora a konyhai takarítás, vagy hogy jó-e egy tévéműsor vagy sem, az valószínűleg az egó műve.
Az ego az emberi elme romboló része. A legfontosabb részed akar lenni, és nem ismer határokat, ezért, ha hagyod, hogy átvegye az irányítást, sok szenvedést fog okozni neked.
Ha gazdagabb és szinte fájdalommentes életet szeretnél, válaszd el magad az elmédtől, és koncentrálj a testedre.
Az ego hatalma csak egy a sok ok közül, amiért fontos, hogy elszakadj az elmédtől, és jobban figyelj a testedre. Valóban, sok nagy tanító beszélt már arról, hogy mennyire fontos a testre összpontosítani az elme helyett.
Hogy miért?
Az elme felelős a fájdalomért.
Fájdalmat termel azáltal, hogy folyamatosan felidézi a múlt emlékeit, vagy a jövőt tervezi, egész életedet sajnálkozó emlékekkel és szorongással teli jövőbeli forgatókönyvekkel foglalja le. Ezzel megakadályozza, hogy a jelenben éljünk.
Az eredmény az, hogy mivel nem tudod megváltoztatni a múltat vagy a jövőt, állandóan olyan dolgok miatt aggódsz, amelyeken nem tudsz változtatni. Ez pedig fájdalomhoz vezet.
Nyilvánvaló, hogy meg kell találnunk a módját annak, hogy csökkentsük az elme hatalmát, és csökkentsük az irányítás egy részét.
Hogyan?
Azzal, hogy az elméről a testre helyezzük át a hangsúlyt.
A tested tudja, mi a legjobb neked. Ha hallgatsz a testedre, akkor nagyon világos képet kaphatsz arról, hogy mi a fontos az életedben. Jézus gyakran beszélt a test fontosságáról, és számos közmondásban és hasonlatban használta ezt; például: “A ti testetek templom”. A feltámadásáról és mennybemeneteléről szóló történetek mindig hangsúlyozzák, hogy a teste hiányzott a sírból, és hogy a testével együtt ment fel a mennybe, nem csak az elméjével vagy a lelkével együtt.
Soha senki nem találta meg a megvilágosodást úgy, hogy az elmére koncentrált, és figyelmen kívül hagyta a testet.
Ennek szemléletes illusztrációja Buddha hatéves önmegtartóztatása (beleértve a böjtöt is), amelyet azért vállalt, hogy elválassza magát a testétől. Az eredmény? Valóban úgy érezte, hogy elszakadt a testétől, de nem lett nyugodtabb vagy megvilágosodottabb. A megvilágosodást csak azután találta meg, hogy felhagyott ezekkel a gyakorlatokkal, és újra eggyé vált a testével.
Az elme ítélkezés nélküli megfigyelése a legjobb módja annak, hogy elváljunk tőle, és így megszabaduljunk a fájdalomtól.
Miután rájöttél, hogy az elméd fájdalmat okoz neked, és megakadályoz abban, hogy valóban a jelenben élj, el kell válnod tőle.
Hogyan?
Ahhoz, hogy el tudd választani magad az elmédtől, teljesen tudatában kell lenned annak, és annak, hogy milyen hatalma van feletted, különben soha nem fogod megérteni azt a számtalan apró és finom módot, ahogyan befolyásolja a gondolkodásodat és a viselkedésedet – és ezáltal a boldogságodat.
Ha például meg akarod figyelni az elmédet, kérdezd meg magadtól: “Mi lesz a következő gondolatom?” Ha teljesen erre a kérdésre koncentrálsz, látni fogod, hogy eltart egy darabig, mire megérkezik a következő tiszta gondolat. A megfigyeléssel sikerült egy rést létrehoznod a gondolkodás áramlásában.
Ha ezt elég gyakran csinálod, elkezded észrevenni, hogy általában mennyire lefoglal téged az elme folyamatos áramlása. És meg fogod találni az elsődleges eszközt arra, hogy megszakítsd az elmédet, és így elszakadj tőle.
A második módszer, ami rendelkezésedre áll, az elméd megfigyelése ítélkezés nélkül. Az ítélkezés maga is az elme cselekedete, így ha ítélkezel valami felett, akkor ismét visszatérsz az elméd használatához.
Ha például a munkád közepén futni támad kedved, csak kövesd a testednek ezt az impulzusát. A tested tudja, hogy mi a jó neki, ezért menj ki és fuss.
Aztán hallgass a fejedben lévő kis zsémbes hangra, amely azt mondja: “Most éppen dolgozni kellene, nem pedig futni vagy az időt pazarolni!”. De ne ítélje ezt a hangot jónak vagy rossznak, és ne próbálja meg követni a tanácsot. Csak mosolyogj rá, és fogadd el, hogy létezik. Ezzel megtanulod észrevenni az elmédet anélkül, hogy követned kellene, bárhová is próbáljon vezetni.
Próbálj meg az állandó éberség állapotában létezni.
Amíg egyre jobban el tudod választani magad az elmédtől, megpróbálhatsz egy másik technikát is elsajátítani: az aktív várakozást.
Ez egy különleges várakozási állapot, mint amikor tudatában vagy annak, hogy bármelyik pillanatban történhet valami fontos vagy komoly dolog. Ilyen állapotban minden figyelmed a jelenre összpontosul.
Amikor az aktív várakozás állapotába kerülsz, nincs időd az álmodozásra, a tervezésre vagy az emlékezésre, ami általában elvonja a figyelmünket a jelenről. Például vizsga közben nem szabad időt pazarolnod arra, hogy az eredmények miatt aggódj, hanem maradj teljesen jelen, és nagyon is figyelj az előtted álló munkára. Az aktív várakozás állapotába való belépés nem sokkal a vizsga előtt és közben segíthet ebben.
Amíg ebben az állapotban vagy, a testedre is figyelj, mert annak készen kell állnia arra, hogy bármi történjen. Mint már láttuk, ez a testre való összpontosítás a jelenben való élethez is elengedhetetlen.
A zen mesterek például odaosontak a tanítványaikhoz, akiknek csukva volt a szemük, majd megpróbálták megütni a várakozó tanítványt. A várakozás arra kényszerítette a tanítványokat, hogy teljesen a testükre koncentráljanak, és így képesek voltak érzékelni a közeledő mestereket, és kikerülni a “támadásukat”.
Sok spirituális tanító ajánlotta tanítványainak ezt a várakozási állapotot, mert úgy vélték, hogy ez jó élethez vezet. Amikor például Jézust megkérdezték a tanítványai, hogy mit tegyenek, hogy jó és békés életet éljenek, azt tanácsolta nekik: “Legyetek olyanok, mint a szolga, aki várja a gazdája visszatérését”.
Mivel a szolga nem tudja, hogy a gazdája melyik órában érkezik, állandóan éber állapotban van. Nem készít nagy terveket a jövőre nézve, és állandóan figyeli a környezetét, nehogy lemaradjon a gazdáról.
A jelenben élni nehéz lehet a partnered számára, de ez is javíthatja a kapcsolatotokat.
Az előző lépések követése után már képes vagy a jelenben élni, és nem függsz többé teljesen az elmédtől.
De hogyan fogja ez megváltoztatni a mindennapjaitokat? Például a kapcsolataidat?
Egy “normális” embernek rendkívül nehéz megosztani az életét valakivel, aki teljes mértékben a jelenben él. A nem jelenlévő ember egója a problémákból táplálkozik, míg a jelenlévő, nyugodt és békés személyt fenyegetésként éli meg. A nem jelenlévő személy egója úgy reagál, hogy további problémákat teremt – például azzal, hogy sértegeti a másikat, egy jelentéktelen kérdésen vitatkozik, hogy megzavarja a békét, vagy folyamatosan a múltbeli eseményekre hivatkozik, hogy kirántsa a jelenből.
Miért tennének ilyet?
Erre a legjobb egy hasonlattal válaszolni: ahogyan a sötétség nem tud a fény közelében megmaradni, úgy egy még mindig az egó által irányított személynek is nehéz sokáig a jelenben élő ember közelében tartózkodnia. Az erős ellentétek nem tudnak egymás közelében létezni. Ha egy gyertyát helyezünk a sötétségbe, a sötétség eltűnik. Ha vizet teszel a tűzre, a láng kialszik.
De ha helyesen csinálod, a jelenben élés a kapcsolatodat is nagymértékben javíthatja: képes leszel felhagyni a partnered megítélésével, kritizálásával vagy azzal, hogy megpróbáld megváltoztatni, és helyette önálló személyiségként fogod látni őt.
Sőt, a jelenben élés által nyert felismerés arra is felhasználható, hogy megszakítsd az egyébként végtelen körforgásokat, például a soha véget nem érő vitákat. A belső béke, amit a jelenlét hoz, lehetővé teszi, hogy ítélkezés nélkül meghallgassa a partnerét.
Ha a jelenben élsz, akkor a partnerednek nagyon nehéz lehet veled együtt élni. Ez akár a kapcsolatotok új próbatételévé is válhat. Hosszú távon azonban nagyszerű lehetőséget kínálhat a pozitív változásra – mind a partnere, mind a kapcsolata számára.
Nem minden fájdalom elkerülhető: a jelenben való átadás nem jelenti a szomorú vagy bántó érzések figyelmen kívül hagyását.
Még ha teljes mértékben a jelenben élsz is, a szomorúság és a fájdalom bizonyos érzései elkerülhetetlenek.
De mit kezdj velük? Csak elnyomni őket, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne? Ez nem hangzik túl jó ötletnek.
Bár igaz, hogy a legtöbb fájdalmat mi magunk idézzük elő, ez nem jelenti azt, hogy minden fájdalmat mi idézünk elő. Az elkerülhetetlen fájdalomra jó példa az, amit azok okoznak neked, akiket még mindig a romboló elméjük irányít. Egy másik példa egy szeretett személy halála. Mivel nem tudsz mindenkit a megvilágosodáshoz vezetni magad körül, és biztosan nem tudod megállítani a halált, ez a fájdalom egyértelműen elkerülhetetlen.
Mit lehet tehát tenni?
Amikor valami traumatikus dolgot tapasztalsz, ami valódi fájdalmat okoz neked, egyszerűen elfogadhatod olyannak, amilyen. Ha például egy szeretett személyt veszítesz el a halál miatt, természetesen gyászolni fogsz és szomorúságot érzel. De ha képes vagy elfogadni ezt úgy, mint valami olyasmit, ami egyszerűen van és nem változtatható meg, akkor elkerülheted a felesleges szenvedést.
Szomorúnak lenni természetes érzés, olyasmi, ami miatt nem kell bűntudatot vagy szégyent érezned. A dolgok úgy vannak, ahogy vannak. Ennek elfogadása azt jelenti, hogy nem pazarolod az idődet arra, hogy állandóan azt kívánod, bárcsak másképp lennének a dolgok.
Azzal, hogy jelen vagy, képes leszel elkerülni a legtöbb fájdalmat az életedben, de nem az összeset. Továbbá a jelenben élni nem jelenti a fájdalom figyelmen kívül hagyását vagy elfojtását. Ehelyett belső erőt ad ahhoz, hogy elfogadd az élet ilyen nehéz és fájdalmas tényeit.
A jelenben való átadás nem azt jelenti, hogy passzív életet élsz.
A belső béke szép dolog, de ha a külső élethelyzeted rossz, a belső béke nem sokat ér.
A jelen elfogadása automatikusan passzív életmódhoz vezet, amelyben nem figyelsz oda, vagy nem vagy hajlandó változtatni semmin, ami gondot okoz neked?
Nem feltétlenül.
A jelenben élni az érzés és a belátás belső folyamata, és nem jár azzal, hogy passzív külső viselkedést kell kialakítanod. Ha például a sárban ragadsz, nem egyszerűen azt mondod magadnak, hogy mindig is a sárban akartál ragadni. Ehelyett pánik nélkül megpróbálhatod, hogy kiszabadítsd magad belőle.
A jelenben élés még új erőforrásokat is biztosíthat számodra, és új utakat a problémák megoldására. Bizonyára igaz, hogy a jelenben élés az erő és az elszántság új formáit hozhatja el számodra, mert nem pazarolod belső erőforrásaidat problémák létrehozására. Valójában a jelenben élve valójában nem is látsz problémákat – csak egyedi, kezelhető helyzeteket, amelyeket egyenként meg tudsz oldani. Ezáltal sokkal hatékonyabbá válsz.
A jelenben élni és elfogadni a jelent nem azt jelenti, hogy passzív életre kötelezed magad, vagy azt, hogy úgy döntesz, meg sem próbálod jobbra fordítani az életedet. Sokkal inkább azt, hogy a jelenre összpontosítva, a múltat és a jövőt a helyén tartva, sokkal inkább képes vagy tisztán látni, hogy mi az, ami valójában rossz az adott pillanatban, és van erőd arra is, hogy ezeket a dolgokat jobbra változtasd.
Összefoglaló
A könyv legfontosabb üzenete:
Ne a múltra vagy a jövőre koncentrálj! Élj a jelenben, és próbáld meg elválasztani magad a túlgondolkodó elmétől. Ha ezt a módszert követed, csökkenteni fogod a szenvedésedet és jobbá teszed az életedet.
A kérdések, amelyekre ez a könyv villámgyorsan választ ad:
Hogyan tehetem jobbá az életemet?
Ha csak a jelenre koncentrálsz – és figyelmen kívül hagyod a múltat vagy a jövőt -, nagymértékben javíthatod az életedet.
Egy részednek szüksége van a fájdalomra a túléléshez, és ez hozza létre a legtöbb fájdalmat, amit megtapasztalsz.
Mi a kapcsolat az elme és a szenvedés között?
Az “ego” az elméd egy része, amely megakadályozza, hogy boldog légy.
Ha gazdagabb és szinte fájdalommentes életet szeretnél, válaszd el magad az elmédtől, és koncentrálj a testedre.
Az elme ítélkezés nélküli megfigyelése a legjobb módja annak, hogy elszakadj tőle, és így megszabadulj a fájdalomtól.
Próbálj meg az állandó éberség állapotában létezni.
Milyen hatással lesz ez az életemre?
A jelenben élni nehéz lehet a partnered számára, de javíthatja a kapcsolatotokat is.
Nem minden fájdalom elkerülhető: a jelenben való átadás nem jelenti a szomorú vagy bántó érzések figyelmen kívül hagyását.
A jelennek való átadás nem jelenti azt, hogy passzív életet élünk.
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.