A létezés útja
A The Creative Act (2023) egy meditatív kiáltvány arról, hogy mit is jelent valójában művésznek lenni. Azt állítja, hogy a művészeknek nincs kizárólagosságuk a kreativitásra – mindenki eredendően kreatív. Ahhoz, hogy hozzáférjünk ehhez a kreativitáshoz, csak el kell köteleznünk magunkat egy kreatív gyakorlat mellett. Azáltal, hogy tudatosságot ápolsz a körülötted lévő világgal szemben, és megengeded magadnak, hogy sok hibát kövess el, képes leszel élvezni az alkotási folyamatot, ahelyett, hogy félnél tőle.
A szerzőről
Rick Rubin kilencszeres Grammy-díjas producer. A Time Magazine a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta, és széles körben minden idők legsikeresebb producerének tartják. Rubin a Def Jam Recordings társalapítója, és olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Adele, a Beastie Boys és a Public Enemy.
Fogadd el a benned rejlő művészt.
A legtöbb ember azt hiszi, hogy nem kreatív. Hogy a művészi élet valaki másé. Valakié, aki Hollywoodban él, vagy aki jó kapcsolatokkal rendelkező családban nőtt fel, vagy aki 12 évesen íróversenyeket nyert.
Az igazság azonban az, hogy mindannyian kreatívak vagyunk, és mindannyian megtanulhatjuk, hogyan használjuk ki a tehetségünket. Csak kitartóan ápolnunk kell egy kreatív gyakorlatot.
Rick Rubin díjnyertes producer, a The Creative Act című könyv szerzője évtizedek óta kreatív életet él. Most részletesen bemutatunk néhányat a leghatásosabb stratégiák közül, amelyeket belső művészének kibontakoztatására használt.
Eközben felfedezheted, hogyan csiszolhatod a saját tudatosságodat, és hogyan válhatsz fogékonnyá mindenféle valószínűtlen inspirációra. Azt is megtudhatod, hogyan táplálhatod kreatív “magjaidat”, és hogyan alakíthatod őket műalkotásokká. Végül, és ami talán a legfontosabb, felfedezheted, hogyan fogadhatod el a művészi alkotást pusztán azért, mert az boldoggá tesz.
Nyisd meg magad a kreatív inspirációnak.
Gondolj egy hatalmas barackfára, amely magasan áll a kertedben. A fa minden nyáron baracktermést hoz. Nem próbálja termeszteni az őszibarackot. Nem gyötrődik azon, hogy vajon valóban elég méltó-e arra, hogy baracktermelő legyen. Csak hagyja, hogy a teremtés ereje átjárja. Könnyedén és hatékonyan teszi azt, amire született, az univerzum ritmusával együtt mozogva.
Mindannyian olyanok vagyunk, mint ez a barackfa. Mindannyian természetünknél fogva kreatívak vagyunk. Mindannyiunkban megvan a késztetés, hogy létrehozzunk dolgokat, legyen az egy szobor, egy dal, egy barackos pite vagy egy innovatív projekt a vállalatunknál. És mint az a fa, mi is jól tesszük, ha félretesszük a kételyeinket, és hagyjuk, hogy az univerzum kreatív erői tegyék a dolgukat.
Csak annyit kell tennünk, hogy megnyitjuk magunkat.
Oké, de ezt talán könnyebb mondani, mint megtenni. Hogyan tudsz lépni afelé, hogy ez valósággá váljon?
Az első lépés egyszerű. Kezdd azzal, hogy észreveszed, mi történik körülötted a világban. Legközelebb, amikor hazafelé vonatozol, vagy sétálsz egyet a környékeden, tedd le a telefonodat. Vedd ki a fülhallgatót a füledből.
Érezd a szél éles csókját az arcodon. Hallgasd meg a szaftos pletykákat, amiket az utastársaid suttognak. Nézd meg, milyen vad öltözéket visel a szomszédod, miközben füvet nyír. Értékeld még a télies erdő kopár szépségét is.
Annyi mindent észrevehetsz a világban, ha csak megengeded magadnak, hogy odanézz.
A művész munkája az, hogy nyitottá tegye az Önt körülvevő világot. Élesíteni a tudatosságodat, hogy fogékonnyá válj a meglepetésekre, a nyomokra és a sugallatokra, amelyeket az univerzum próbál adni neked – állandóan. Rossz szolgálatot teszünk magunknak, amikor azt képzeljük, hogy pusztán magunk teremtjük a művészetet. A valóságban mindig elkísérnek.
Tehát, amikor legközelebb egy kreatív problémával küzdesz, kérj segítséget az univerzumtól, és keresd a nyomokat. Nyiss ki egy könyvet egy véletlenszerű oldalra, és nézd meg, hogy inspirál-e egy idézet. Vagy válassz véletlenszerűen egy filmet, és nézd meg, mi mozgat meg, miközben nézed. Vagy tölts el 15 percet egy olyan üzletben, ahová normális esetben soha nem mennél be. A nyomokra való fogékonyság inkább költészet, mint tudomány. Arról szól, hogy felismerd, hogy az életed minden területe tartalmazhat csodát, és hogy az inspiráció valószínűtlen helyeken is rejlik.
A legjobb módja a tudatosság gyakorlásának ápolására az, ha keresed a napodban azokat a rendszeres pillanatokat, amikor időt szakíthatsz arra, hogy megállj. Próbáljon meg minden reggel az ágyban néhány plusz percet szánni arra, hogy mély lélegzeteket vesz, és figyeli a teste érzéseit. Vagy tegye napi rituálévá, hogy taxizás helyett gyalog teszi meg azt a néhány háztömböt az irodájáig. Vagy zárjon le minden estét azzal, hogy csukott szemmel zenét hallgat. Ha a tudatosság szokását beakasztod a meglévő rutinodba, elkezdheted integrálni az életedbe. Aztán elég gyakorlás után észre fogod venni, hogy második természeteddé válik.
Figyeld a beáramló élményeket
A reggeli ébredés pillanatától az elalvás pillanatáig információkkal bombáznak minket: felzaklató hírek a bolygó minden tájáról; fényképek véletlenszerű ismerősöktől; és a postaládánkban cikázó, mindig sürgős e-mailek.
Művészként szigorúan figyelned kell a beáramló információidat. A figyelmed és a tudatosságod a legértékesebb dolog, amivel rendelkezel. Nem engedheted meg, hogy mások kitöltsék ezt a teret olyan inputokkal, amelyekre nincs igazán szükséged vagy szükséged.
Képzeld el, hogy ahelyett, hogy minden nap híreket olvasol, inkább egy nagyszerű irodalmi műből olvasol el néhány oldalt. Ahelyett, hogy az általad kívülről ismert dalokat játszanád, kihívás elé állítod magad, hogy olyan befolyásos zeneszerzők zenéjét hallgasd meg, akiket még sosem hallottál.
Persze nem feltétlenül kell, hogy egy nagy író inspiráljon. Lehet, hogy a giccses romantikus regények teszik meg neked. Ugyanígy nem biztos, hogy egy gyönyörű erdőben tett séta aktivál. Lehet, hogy a focistadionban a meccset néző emberek tömkelegében érzi magát élőnek. Ez mind rendben van. Bármit is választasz, a lényeg az, hogy a te döntésed. Hogy nem passzívan szívod magadba az internet szennyét, amit egy algoritmus választ, hogy tálaljon neked. Hogy olyan döntéseket hozol, amelyek a csodák felé irányítanak, ahelyett, hogy elzsibbasztanának. Figyeld a beáramlást. Ez számít.
Érezd a félelmet, és tedd meg mégis.
A legtehetségesebb művészek közül sokan egyben a legbizonytalanabbak is. Ugyanaz az érzékenység, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy művészetet alkossanak, mélyen érzékennyé teheti őket a kritikára.
A művészek nem a kétségek és a bizonytalanság hiányában alkotnak. Ezek ellenére alkotnak. Sőt, Rubin beszél egy híres előadóművészről, aki még öt évtizednyi fellépés után is szörnyű lámpalázzal küzd. Minden egyes alkalommal akkor is színpadra lép, ha gyomoridegében rosszul van az idegességtől. Az egyetlen dolog, ami miatt folytatja, az az, hogy a művészetének megosztása iránti vágya erősebb, mint a félelem, hogy elszúrja.
Gyakran az emberek azért félnek kreatív munkát végezni, mert attól félnek, hogy elszúrják. Hogy nem fog megfelelni annak a tökéletes képnek, ami a fejükben él. De a helyzet a következő: a tökéletességben nincs semmi érdekes. Gondoljunk csak a pisai ferde toronyra. Ez az építészeti csoda valójában egy hiba eredménye, amit néhány építész régen elkövetett. Nem ferde tornyot terveztek. Valaki elrontotta a terveket. De az a tény, hogy mégis dől, a világ egyik legfelismerhetőbb épületévé tette – és turisták millióit örvendeztette meg, akik vicces szelfiket készítettek róla.
Egy másik művészeti gyakorlat, amely értékeli a tökéletlenséget, a japán fazekas hagyomány, a kintsugi. Ez egy olyan módszer a törött tárgyak javítására, amelynek során a repedésbe egy aranyvarratot helyeznek. A sérülést kiemelik, ahelyett, hogy elrejtenék ennél a javítási munkánál; a “hiba” a kerámia legszebb részévé válik.
Művészként te is leszel hibás, tökéletlen és esetlen. Bizonytalanságok fognak gyötörni. De az, hogy bizonytalan vagy, nem jelenti azt, hogy nem szabadna művészetet csinálnod, vagy hogy nem vagy igazi előadóművész. Épp ellenkezőleg, ez azt jelenti, hogy érzékeny, élő és mélyen emberi vagy. Oszd meg a teljes, tökéletlen énedet a munkádban. Oszd meg félelmeidet és kínos bizonytalanságaidat. Oszd meg a vágyadat, hogy szeressenek, és a traumát, amit hordozol. Oszd meg a saját egyedi összetörtségedet. Ez nem fog elvenni a munkádból. Sőt, még jobban fog rezonálni a többi emberrel, akik osztoznak ezekben az érzésekben.
Gyakran a legnehezebb lépés csak az, hogy elkezdjük.
Csökkentsd a tétet és szórakozz egy kicsit.
Ha úgy érzed, túlságosan félsz belevágni valamibe, a legjobb, amit tehetsz, hogy csökkented a tétet. Mondd magadnak, hogy nem kell mesterművet alkotnod. Sőt, adj magadnak engedélyt arra, hogy a legpocsékabb alkotást készítsd el, amit csak el tudsz képzelni. Mondd magadnak, hogy csak időt kell szánnod rá. Bármit is csinálsz, az lényegtelen. Nem lesz hatással a karrieredre, és nem kell megosztanod senkivel, ha nem akarod.
Engedd meg magadnak, hogy élvezd az alkotás folyamatát anélkül, hogy az eredményhez ragaszkodnál. Amíg következetesen végzed a munkát, addig az eredmények is jönni fognak. Neked csak a megjelenés miatt kell aggódnod. És engedd meg magadnak, hogy jól érezd magad. Oscar Wilde-ot idézve: “Vannak dolgok, amelyek túl fontosak ahhoz, hogy komolyan vegyük őket”. Sajnos a művészek nagyon is komolyan tudják venni magukat. De ha túl nagy nyomást helyezel magadra, akkor a végén sok komoly ötleted lesz, és semmit sem tudsz felmutatni. Megbénít az önhittség, és valójában soha nem fogsz semmit sem csinálni.
A szórakozás az alapvető összetevője annak, hogy képesek legyünk új műveket létrehozni. A játékosság az, ami lehetővé teszi a kísérletezést és az innovációt. Ha csiszolod a világ iránti fogékonyságodat, és gyakorolod, hogy teret adj az inspirációnak, elkerülhetetlenül kreatív “magokat” fogsz gyűjteni. Talán megláttál egy szétroncsolt esernyőt az utcán, és ez adta az ötletet egy akvarellvázlat-sorozathoz. Vagy láttál egy filmet, amit gyerekkorodban imádtál, és elkezdtél arról álmodozni, hogyan lehetne azt gyerekdarabbá adaptálni. Ezek a kreatív megérzések és intuíciók olyan magvak, amelyekből művészeti alkotások nőhetnek ki, ha gondosan vigyázol rájuk.
A kreatív folyamat második fázisa az, hogy elkezdjük ápolni ezeket a magvakat, és kísérletezünk velük.
Hogyan ápolja a magokat? Úgy, hogy teret és teret adsz nekik, hogy egy támogató környezetben növekedhessenek. A csírázó kreatív ötletek, akárcsak a magok, még nem állnak készen arra, hogy kitegyék őket a világ elé. Arra pedig végképp nem állnak készen, hogy külső kritikának legyenek kitéve. Ezért a kezdeti szakaszban tartsa meg az ötleteit magának, és adjon teret arra, hogy alacsony elvárás alatt szórakozhasson velük. Lehet, hogy például egy nagyszerű történet jutott eszedbe, amelyet filmforgatókönyvvé tudnál alakítani. Engedje meg magának, hogy kísérletezzen és játszadozzon a történettel. Próbáld meg különböző történelmi korszakokban vagy akár a Marson játszódni. Kérdezd meg magadtól, mi történne, ha a szereplők egyike sem beszélne olyan nyelvet, amelyet bárki más megértene. Vagy próbálj meg játszani a műfajjal. Mi történne, ha a szerelmi történetedet gyilkossági történetté alakítanád? A játéknak ebben a szakaszában egyetlen ötlet sem túl vad vagy őrült. A szabad kísérletezés lényege, hogy megmozgassa a fantáziádat, és meglásd, mi az, ami felpezsdíti a fantáziádat.
Tartsa szem előtt ezeket az elveket, amikor más munkatársakkal közösen dolgozza ki az ötleteit. Túl gyakran ülnek az emberek az ötletbörzéken és kritizálják egymás ötleteit anélkül, hogy kipróbálnák azokat. Aztán mindenki egyetért egy biztonságos, középszerű megoldásban. Sokkal jobb stratégia, ha minden ötletnek megadja a kételyek előnyét, és kipróbálja. Csak így lehet pontosan felmérni, hogy működhet-e. A legjobb kreatív együttműködések a nagylelkűség és a kísérletezés szellemében működnek.
Miután esélyt adott néhány kreatív magnak a virágzásra, itt az ideje a következő szakasznak: a kézműveskedésnek.
Alakítsd át az ötleteidet valósággá.
Az alkotás a kreatív folyamat legkevésbé elbűvölő szakasza, de egyben a leglényegesebb is. Ez az a fázis, amikor az ötletedből valósággá válhat. A kivitelezés olyan, mintha tégláról téglára építenéd a házadat. Biztosítod, hogy a gerendák stabilak legyenek, és a szerkezet tartson. Beilleszted az ablakkereteket és az ajtókat. Lassan és egyenletesen haladsz előre, és menet közben ellenőrzöd, hogy minden működik-e.
A kézművesség lehangoló lehet. Néha a fejedben dicsőséges elképzeléseket nehéz valami konkrétabbá tenni. Lehet, hogy el kell fogadnod, hogy a műved nem egészen olyan lesz, amilyennek elképzelted. De ez nem jelenti azt, hogy az alkotásodnak nincs értéke. Talán egy lépéssel közelebb vitt az álmaidhoz. Talán olyan, mint az első palacsinta a halomból: nem tökéletes, de egy létfontosságú gyakorlási kör, amely lehetővé teszi, hogy egy sokkal finomabb második palacsintát készíts. A lényeg az, hogy művészetet csinálsz. Engeded magadnak, hogy alkoss, még akkor is, ha a fejedben lévő ijesztő hangok azt mondják, hogy nincs értelme, és soha nem lesz belőled semmi.
Nagyon hasznos, ha a folyamatnak ebben a szakaszában határidőket szabsz meg, hogy fenntartsd a lendületedet. Az utolsó dolog, amit szeretnél, hogy éveket tölts a munkád finomításával, amíg már nem is látod – túl közel vagy az anyaghoz. Tűzz ki magadnak egy határidőt, engedd meg magadnak, hogy tényleg befejezd, majd engedd el. Biztos lehetsz benne, hogy a kreativitás erői továbbra is mozogni fognak benned. Térj vissza a tudatosság gyakorlásához és a magok gyűjtéséhez. És aztán kezdd elölről az alkotást.
Miért csinálunk művészetet? Azért, hogy művészetet alkossunk.
Egyesek azt állítják, hogy a művészetnek célja kell, hogy legyen. Hogy mindig politikai jellegűnek kell lennie, vagy a társadalmi jót kell előmozdítania. Ezek nemes eszmék, de tévesek is. A művészet célja az, hogy művészetet alkossunk. Nem több és nem kevesebb. Nem tudjuk befolyásolni, hogy a közönség hogyan fogadja a műveket. És nem gyárthatunk műveket kizárólag azért, hogy azok megfeleljenek egy ügynek.
Ez a fajta művészet üresen cseng, mert a kreatív inspiráció helyett pragmatizmusból születik. Didaktikusnak és erőltetettnek tűnik.
Másrészről viszont a legjátékosabb és legkísérletezőbb művészeink közül néhányan olyan alkotásokat hoztak létre, amelyeknek nagy társadalmi hatásuk vagy politikai jelentőségük volt. Soha nem ez volt a szándék, de ez lett az eredménye. És mindez azért, mert a művész mélyre mert nyúlni, és a lényeget tudta átadni.
A művészet egyfajta önfeladás. Megadod magad olyan erőknek, amelyek sokkal nagyobbak nálad. Olyan erőknek, amelyek állandóan a füledbe suttognak, ha veszed a fáradtságot, hogy meghallgasd őket.
[suttogva] Alkoss.
Összefoglaló
Ha időt szánsz arra, hogy ráhangolódj a körülötted lévő világra, rájössz, hogy tele van kreatív inspirációval. Amikor úgy érzed, hogy elakadtál, kérd meg az univerzumot, hogy küldjön neked egy lökést, és figyeld, mi jelenik meg. Ha megengeded magadnak, hogy játssz és kísérletezz a kreatív intuícióiddal, a “magokat” szilárd ötletekké fogod fejleszteni. Ha a kreatív folyamat megrémít, az azt jelenti, hogy jól csinálod. Csak ne engedd, hogy a félelmek megállítsanak.
Elindult a Business Flow internetes piactere minden vállalkozónak. Kiváló hely vevőket szerezni, kapcsolatokat építeni és rengeteg tudáshoz hozzájutni.