Gyerekkoromban a helyi tévécsatornámnak volt egy “Soha ne hagyd abba a tanulást” című műsora. Az volt a célja, hogy rávilágítson a tanulás és a növekedés erejére a közösségünkben, és hogy emlékeztessen mindannyiunkat arra, hogy nem hagyjuk abba a tanulást, amikor elhagyjuk az iskolát. Mert sajnos sokan ezt gondolják. Annak az élethosszig tartó nyomásnak köszönhetően, hogy új információkat kell magunkba szívni, és sokan a tanulást a fáradsággal azonosítják. Vagy legjobb esetben is szükséges rossznak tartják. Ennek eredményeképpen a felnőtté válás és az iskolából való kilépés vágya gyakran egyet jelent azzal a kívánsággal, hogy ne tanuljanak többé új információkat. A szerző azonban elismeri, hogy ez durva félreértés!
Lehet, hogy oktatási rendszerünk ellopta a tanulás örömét, vagy munkává változtatta, de alapjában véve a tanulás egyszerre szórakoztató és létfontosságú a túléléshez! Sőt, a szerző megjegyzi, hogy – evolúciós szempontból – ha abbahagyjuk a tanulást, szó szerint meghalunk. És ugyanez igaz a személyes és szakmai sikereinkre is. Nem remélhetjük, hogy sikeresek leszünk az élet bármely területén, ha nem vagyunk hajlandóak új dolgokat tanulni. Ezért fogunk ezen összefoglaló során a tanulásról tanulni!
- FEJEZET: MIÉRT ELENGEDHETETLEN A TANULÁS A TÚLÉLÉSHEZ
Ha a primitív emberi lények megtagadták volna a tanulást, valószínűleg már régen kihaltunk volna. Képzeljük csak el, mi történt volna, ha továbbra is a tűzzel játszottunk volna, miután megégettük magunkat, vagy megpróbáltunk volna veszélyes állatokkal, például farkasokkal és gyapjas mamutokkal játszani! Mi lett volna, ha annak ellenére, hogy csúnyán megégtünk vagy megharaptak, továbbra is azt mondjuk: “Igen, ez megtörtént, de most biztosan másképp lesz!”. Ha így tettünk volna, az emberi faj valóban nagyon rövid életű lett volna! De szerencsére nem ezt tettük. Ehelyett tanultunk a hibáinkból. Megtanultuk felismerni és megvédeni magunkat a veszélytől. Megtanultunk élelemre vadászni. Megtanultunk menedéket építeni és biztonságban maradni. Megtanultunk feltalálni dolgokat, amelyek megkönnyítik az életünket.
És ahogy tanultunk, úgy fejlődött az emberi civilizáció. Nyelveket és ábécét alkottunk, és megtanultuk, hogyan fejezzük ki magunkat az írott szóval. Tanulmányi intézményeket alapítottunk, és mindenki számára kötelezővé tettük az oktatást. És az évek során egyre többet és többet tanultunk, és minden generáció okosabb, jobb és fejlettebb lett, mint a következő. Megtanultuk, hogyan működik a világ. Tanultunk a szív dolgairól. Megtanultuk, hogyan viselkedjünk, és hogyan legyünk tekintettel másokra. A tanulás iránti emberi elkötelezettség nélkül teljesen elképzelhető, hogy soha nem tanultunk volna meg vécézni, járni vagy beszélni! Lehet, hogy félrelöknénk másokat az útból, hogy megkapjuk, amit akarunk, vagy sikítoznánk és hisztiznénk, mint egy kisgyerek. Ez a tény önmagában is elég kellene, hogy legyen ahhoz, hogy hálásak legyünk a tanulás erejéért! És valóban, a legtöbben örülünk, hogy megtanulhatjuk ezeket a dolgokat. Még arra is hajlandóak vagyunk, hogy újmegküzdési mechanizmusokat és viselkedésmódosító stratégiákat tanuljunk, amelyek segítenek nekünk a világban való boldogulásban.
De a szerző elismeri, hogy hajlandónak kell lennünk más dolgokat is megtanulni. Például néha meg kell tanulnunk, hogy a kereteken kívül gondolkodjunk. Ezt gyakran könnyebb mondani, mint megtenni, mert életünk első tizennyolc évét azzal töltjük, hogy megtanulunk megfelelni a társadalomnak. Megtanuljuk például, hogy csendben legyünk és tiszteljük a többieket, amikor azok beszélnek. Megtanuljuk, hogy ne legyünk mindentudók, magamutogatók vagy fecsegők. És ennek a tanításnak az eredményeként gyakran hagyjuk, hogy a saját ötleteink és eredményeink háttérbe szoruljanak másokéval szemben. A szerző azonban megjegyzi, hogy ez néha árthat nekünk. Mert bár fontos, hogy tisztelettudóak és kedvesek legyünk, és tudjuk, mikor kell csendben maradni, azt is fontos tudni, mikor kell megszólalni. Más szóval, tudnunk kell, mikor kell sodródnunk az árral, és mikor kell megkérdőjeleznünk a status quót.
Az üzleti élet szempontjából különösen fontos, hogy tudjuk, mikor kell ezeket a dolgokat megtenni. Ha ugyanis képtelenek vagyunk a kereteken kívül gondolkodni, sok olyan lehetőségről maradhatunk le, amelyek kreatív gondolkodást igényelnek. Tegyük fel például, hogy a cége olyan termékkel próbál előállni, amely a következő nagy dobás lesz. Olyasmit kell kitalálnia, ami legyőzi a versenytársait, és országos szenzáció lesz. (Egyáltalán nincs nyomás, ugye?!) Egy ilyen ötlettel előállni nehéz lehet, különösen, ha nem tudsz kritikusan és kreatívan gondolkodni. Ekkora nyomással szembesülve könnyen előfordulhat, hogy feladod, és nem próbálkozol valami újjal. Végül is, lehet, hogy rosszul csinálod. Lehet, hogy olyan ötlettel állsz elő, ami senkinek sem tetszik. És mindkettő teljesen lehetséges. De ha soha nem próbálkozik, egy dolog biztos: a versenytársai megelőzik. Mert biztos, hogy lehet, hogy volt egy-két rossz ötleted az út során, de lehet, hogy a végén egy nagyszerűt találtál ki! De ha sosem próbálkozol, sosem fogod megtudni. És mindig meg fognak verni azok az emberek, akik folyton próbálkoznak, akik nem félnek a kudarctól, és akik továbblépnek, hogy kifejlesszék azokat a fantasztikus ötleteket. Így a végén a vállalkozásod valószínűleg elavulttá válik.
Ezt senki sem akarja! És ezért érvel a szerző amellett, hogy a gondolkodásmódunkat frissíteni kell. Ha túl akarunk élni a folyamatosan változó üzleti világban, gondolkodásmódunkat teljesen át kell alakítani. Ez pedig új gondolkodásmódok és új stratégiák elsajátítását jelenti. Egy teljesen új gondolkodásmódot elsajátítani nehéz lehet, de a szerző szerint ez elengedhetetlen a túléléshez.
Az új gondolkodásmód elsajátításához a szerző szerint először az érzelmeinket kell kordában tartanunk. Az emberek természetüknél fogva félnek attól, amit nem értenek. Ez egy evolúciós védekező mechanizmus, amely segített minket a túlélésben és a fejlődésben. De míg neandervölgyi őseink számára ez hasznos lehetett, ma már gyakran azt jelenti, hogy habozunk új dolgokat kipróbálni. Ez általában azért van, mert félünk az ismeretlenbe ugrani. Attól félünk, hogy elrontjuk, hogy kudarcot vallunk, vagy hogy hülyének néznek minket. Sőt, néha annyira félünk, hogy egyáltalán nem próbálunk ki semmi újat! Éppen ezért kell kordában tartanod az érzelmeidet, ha új dolgokat akarsz tanulni.
Szóval, hogyan csináld? Nos, az első lépés az, hogy beismerjük, hogy a kudarc egy lehetőség is lehet. Senki sem szeret kudarcot vallani vagy beismerni, hogy valamit rosszul csináltunk, ezért gyakran úgy képzeljük el a kudarcot, mint a lehető legrosszabb kimenetelét bármilyen helyzetben. Az igazság azonban az, hogy a kudarc egy lehetőség a tanulásra! Mert minden alkalommal, amikor valamit elrontunk, lehetőségünk van arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell azt jól csinálni. Ha tehát azzal kezdjük, hogy lemondunk a félelmünkről, és a kudarcot lehetőségként fogadjuk el, akkor máris az új dolgok megtanulásának útján járunk!
- FEJEZET: VEDD KÖRÜL MAGAD CÉLTUDATOS EMBEREKKEL
Nézett már meg olyan álláspályázatot, amelyen valami ilyesmi állt: “Önmotivált jelentkezőt keresünk?” vagy “Most öntevékenyeket veszünk fel!”. Gondolkodtál már azon, hogy mit jelenthet ez? Egyszerűen fogalmazva, az önindító olyan személy, aki rendkívül motivált és belsőleg motivált. Ahelyett, hogy külső ösztönzőkkel ösztönöznék, mint például: “Dolgozz keményebben, és kapsz egy hét fizetett szabadságot”, az önindítót a saját személyes motivációja motiválja. Ezért nem meglepő, hogy az önindulók pontosan azok az emberek, akiket Ön is szeretne a szervezetébe! Mert akár nagyvállalat, akár kis induló vállalkozás, akár nonprofit szervezet, az önkezdeményezők segíthetnek abban, hogy a dolgok sikerüljenek. Ahelyett, hogy az erőforrásaidat rabolnák, az önkezdeményezők valójában feltölthetik az idődet és az energiádat azzal, hogy növelik a morált, bátorítanak másokat és eredményeket hoznak.
Segíthetnek abban is, hogy elérje azt, amit a szerző minden munkahely elsődleges céljaként ír le: a HPLO-vá válást. A HPLO a High Performance Learning Organization (Nagy teljesítményű tanuló szervezet) rövidítése. Mit is jelent ez, és miért kellene, hogy ez legyen az elsődleges cél? Nos, a szerző szerint a tanulásnak kell a szervezet alapvető funkciójának lennie. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatának egyetemként kellene működnie, vagy hogy mindenkit arra kellene ösztönöznie, hogy tényleges munka helyett olvasson és tanuljon. Inkább azt jelenti, hogy a szervezetének folyamatosan fejlődnie kell. Ahelyett, hogy a hagyományokat vagy a “Mindig is így csináltuk” hozzáállást helyezné előtérbe, a céljának a feladatok elvégzésének legjobb és leghatékonyabb módjainak megtanulását kell kitűznie. Ez tehát azt jelenti, hogy minden egyes alkalmazottnak készen kell állnia arra, hogy felszólaljon, kockázatot vállaljon és új ötleteket próbáljon ki.
Az önkezdeményezők segíthetnek Önnek ennek a vállalati kultúrának a kialakításában, mivel természetükből fakadóan hajlamosak mindezeket a dolgokat megtenni! Ahelyett, hogy a munkával járó előnyök, a minimummal való megúszás vagy a felettesük jóváhagyásának elnyerése motiválná őket, az önindítót az a veleszületett vágy motiválja, hogy a legjobb önmaguk legyenek. És mivel fejlődni és fejlődni akarnak, automatikusan motiválja őket a tanulási vágy. Az önindító megérti, hogy tanulás nélkül nem lehet fejlődni, ezért minden helyzetet úgy közelít meg, hogy a kudarc tanulási lehetőség, a problémák pedig esélyt adnak az új akadályok leküzdésére. Ennek eredményeképpen az önindulók gyakran pozitív és barátságos emberek, akik életszemléletükkel másokat is inspirálnak. Ki ne szeretne egy ilyen emberrel együtt dolgozni!
Tehát, ha azt szeretné, hogy a szervezete HPLO-vá váljon, akkor azzal kell kezdenie, hogy a megfelelő típusú emberekkel tölti fel. Ez azt jelenti, hogy öntevékeny vagy belső motivációjú emberekre van szüksége. Ha tehát megtalálja a megfelelő alkalmazottakat, akkor jó úton halad afelé, hogy olyan vállalati kultúrát hozzon létre, amely mindenekelőtt a tanulást és a növekedést ösztönzi.
- FEJEZET: A PSZICHOLÓGIAI BIZTONSÁG ÁPOLÁSA
Ha az emberek tanulni és fejlődni akarnak, akkor biztonságos környezetre van szükségük, amelyben ezt megtehetik. Ez pedig azt jelenti, hogy egy olyan munkahelyen kell kezdeni, amely a pszichológiai biztonságot szolgáló gyakorlatokon alapul. De mit jelent a pszichológiai biztonság? És hogyan működik ez az Ön munkahelyén? A legegyszerűbb meghatározás szerint a pszichológiai biztonság pontosan az, aminek hangzik: azt jelenti, hogy a munkahelye mindenki számára, aki ott dolgozik, biztonságosnak tűnik. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy az emberek biztonságban érzik magukat, ha elmondják ötleteiket vagy javaslatokat tesznek. Lehet, hogy szabadon tarthatnak előadásokat vagy képviselhetik magukat anélkül, hogy félniük kellene a kollégáik gúnyolódásától. Nyugodtan beszélhetnének mentális egészségügyi problémáikról vagy családi vészhelyzetekről, mert tudják, hogy a munkáltatójuk tisztelettel és méltósággal kezeli ezeket az aggodalmakat.
Röviden, mindezek a példák egy alapvető minőségre utalnak: a biztonságra. És ezekből a példákból láthatjuk, hogy a biztonság szerves része a növekedésnek. Hiszen könnyen belátható, hogy az emberek nehezen fognak tanulni egy olyan környezetben, ahol egyszerűen a túlélésért küzdenek. Ha tehát valóban ösztönözni szeretné a tanulást a munkahelyén, akkor gondoskodjon arról, hogy olyan vállalati kultúrát alakítson ki, amely tükrözi ezeket az értékeket. És ennek nagy része a kudarcok elfogadása. Amint azt az előző fejezetekben tárgyaltuk, a kudarc – mindenekelőtt – tanulási lehetőség. Ha azonban az embereket kigúnyolják vagy lekicsinylik a kudarcaik miatt, akkor nemcsak hogy nem érzik majd magukat biztonságban, hanem rettegni fognak a tökéletlenség minden pillanatától. És mivel senki sem tökéletes, ez azt jelenti, hogy az alkalmazottai a félelem és a rettegés állapotában fognak élni.
Ha tehát meg akarja szüntetni ezt a légkört, gondoskodjon arról, hogy alkalmazottai szabadon kipróbálhassanak új dolgokat. Sőt, talán még arra is bátoríthatja őket, hogy bukjanak el, és gondolkodjanak el azon, hogy milyen tanulságokat vontak le az új dolgokba való belevágásukból! Ez persze nem jelenti azt, hogy azt szeretné, hogy a csapata lógós legyen, vagy hogy megelégedjenek a silány munkával. De azt jelenti, hogy azt az üzenetet közvetíti, amiről korábban beszéltünk: a kudarc tanulási lehetőség. Azzal, hogy megszünteted a tökéletes munka kényszerét, olyan környezetet teremtesz, amely valóban a tanulásnak szenteli magát. Mutasson tehát példát, és mutassa meg alkalmazottainak, hogy mindannyian folyamatosan tanulunk. Senki sem tud mindent, és senkinek sem sikerül mindig mindent jól csinálnia. De ha mindig tanulsz, akkor mindig győztes vagy.
ÖSSZEFOGLALÓ
Mindannyian hallottuk már a “legerősebbek túlélése” kifejezést, és megértjük, hogy ez az elv az evolúciós növekedés egyik alaptétele. De valószínűleg nem vettük még a fáradságot, hogy kibontjuk ezt a kijelentést, és átgondoljuk, mit is jelent ez valójában. Az igazság az, hogy a “legerősebbek túlélése” – mint az evolúció bármely más törvénye – a tanulástól és a növekedéstől függ. Valójában az emberi lények is így éltek ilyen sokáig: alkalmazkodtunk. Tanultunk. És ezért túléltük. Ugyanez igaz a modern munkahelyekre is. Ha nem ápoljuk a vágyat, hogy tanuljunk a hibáinkból, kipróbáljunk új dolgokat, és elfogadjuk a kudarcot, nem remélhetjük a túlélést. Ha tehát azt szeretné, hogy vállalkozása sikeres legyen, olyan vállalatot kell kialakítania, amely mindenekelőtt a tanulást helyezi előtérbe.
